Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)

Fogas Tóth Balázs: A kivándorlás és hatása

anyám gondolta is, hogy kihez megy el a faluba, aki ki tudja segíteni, és kifizették, nem tudom már mennyi pengő volt az, és igen sírt Julcsa néni, leborult az asztalra, hogy öcsém, ennyi kölcsönt felvettél, hogy én kimehessek Amerikába, mi lesz veletek, hogy fogtok megélni. Bátrak voltak, szerettek dolgozni és megcsinálták, úgyhogy ő ki tudott jutni” (Adatközlő 4).

A kivándorlást indukáló szubjektív indítékok Nagytárkányban is fellelhetők. Volt olyan asszony, aki iszákos urától akart szabadulni. Kiutazott, majd mikor anyagilag biztosítva látta jövőjét, két gyermekét is kivitette. Férjétől nem vált el, csak elköltözött. Később a lánya szerette volna az édesapját kivitetni maguk után, de ő inkább maradt a faluban.

Azokban a családokban, ahol több gyermek is felnőtt, a családfő beosztotta a család munkaerejét, egy-egy fiát itthon tartotta, míg a harmadikat segítette szerencsét próbálni az Újvilágban. „Mikor Menyus bátyja mint fiatal fiú azt mondta, apám én kimennék Amerikába, mennek Bélybú'l is, erről is, arról is, én kimegyek. Azt mondta neki nagyapa, jól van, fiam, még két fiam marad itt, mert négy fiú volt nagyapának. Hát a Józsi meg a Feri itt marad, te elmégy, de ha egy kicsivel jobb lesz, mint itthon, ne gyere haza, de ha nem lesz, rögtön írjál és küldöm a pénzt és gyere haza akkor. Hát azt mondta Menyus bátyja, két évig voltam kint, akármelyik zsebembe nyúltam, mindbe pénz volt, hát úgy gondoltam, én nem jövök haza” (Adatközlő 1).

Jellemző volt az is, hogy nemcsak egyszer, hanem akár többször is megjárták Amerikát, mint pl. Vaszily István, aki „hatszor úszta át” a tengert - azaz háromszor is megjárta az Újvilágot.

A kivándoroltak társadalmi helyzete a falun belül különböző volt. A jó gazdák azért mentek, mert megtehették, a szegényebb gazdálkodók pedig azért, mert nem láttak más utat a szegénységből való kiemelkedésre. Föld nélküli szegények, uradalmi cselédek kivándorlásáról nem tud a helyi emlékezet. A kivándorlás jelensége egyértelműen a gazdatársadalomhoz kötődik. Aki kiment, azért ment ki, hogy hazatérve földet vegyen és önállóan gazdálkodjon.

A paraszti földművesmunkához azért is tértek vissza, mert a biztos megélhetést akkoriban az jelentette. „Harminc hold földje volt nagyapának, és hát abba gazdálkodtak és szépen megéltek.

Nagyapa ezt mondta: - Fiam, ha ott nem lesz jobb neked, mint itthon, gyere és én rögtön küldöm a hajójegyet neked. Akkor ez nem volt gond a családban, mert nagyon jók voltak ezek a gyerekek, mind a négy fia nagyon jó volt nagyapának” (Adatközlő 1).

„A nagymamának - akinek kiment két fia - fizetett első helye volt a templomban, a nagyapa meg halottbíró volt. Nem a szegényebbek közé tartoztak" (Adatközlő 13).

A másik végletről is vannak beszámolók. „Mesélték a szüleim, hogy a mezőn dolgoztak és kint kapáltak a mezőn, és akkor látták, hogy az egyik bácsi megyen, a bot a vállán, a bakancs ráakasztva meg egy tarisznya, mezítláb. Kérdezik, hogy: - Sándor bácsi, hát maga meg hova megy? - Megyek már Amerikába. - És csak így? - Hát mit csináljak, hát muszáj menni, család van, el kell a gyere-206