Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Fogas Tóth Balázs: A kivándorlás és hatása
A kutatók megegyeznek abban, hogy a kivándorlás közvetlen okai közül a népesség növekedése a meghatározó. Ennek egyik kulcstényezője a csecsemőhalandóság csökkenése volt. Az 1880-as évektől számolhatunk Magyarországon demográfiai robbanással, amikor a stabil születési ráta mellett csökkent a halálozási arány. Az 1900-as évek elejére megszaporodik a munkaképes korosztály, munkaerő-túlkínálat keletkezett. A mezőgazdasági népesség tömegeire már nem volt akkora szükség, mint korábban. Az iparosítással kiszélesedett a mezőgazdasági piac, és ez változásokat hozott mind a földbirtoklás formáiban, mind a művelési módszerekben. Az új módszerek alkalmazása a földek egyesítését követelte, nagyobb gazdaságok létrejöttét. Ezek a változások Európa országaiban különbözőképp jelentkeztek: Közép- és Kelet-Európábán a nagybirtokrendszer stabilizálódott, a paraszti földhasználat korábbi lehetőségei szűkültek (Puskás 1982, 28). A paraszti birtokok nehézségei a nagy gazdaságokkal folytatott verseny következtében megsokszorozódtak. A mezőgazdasági népesség növekedését az agrárszektor, a megmerevedett birtokstruktúra és termelési keretek miatt nem volt képes eltartani (Rácz 1980, 41). A Bodrogközzel foglalkozó történeti munkák is hasonló jelenségről számolnak be a 19. század végéről. A lecsapolt területeket művelés alá vevő uradalmak megjelenésével a falvak lakóinak életfeltételei beszűkültek.2 Az európai országok mezőgazdasági munkaerő-fölöslegét nem tudta kiegyenlíteni az ipar munkaerő-szükséglete. A mezőgazdaságban keletkező felesleges munkaerőt a magyar ipar sem tudta felszívni, mivel az iparosítás részlegesen és későn indult meg Magyarországon. A migrálók a két eltérő adottságú gazdasági rendszer közötti eltérés adta előnyöket használták ki: a hazai és az amerikai munkalehetőségek és munkabérek közötti különbséget. Az előnyös kereseti lehetőségek, a hazai és az amerikai bérek között meglevő diszparitás volt a fő mozgatórugója a tengerentúlra vándorlásnak. A különbség az amerikai és a magyarországi munkabérek között minimum három-négyszeres volt. Ez befolyásolta az Amerikában töltendő idő hosszát is. Pontosan meghatározható volt az itthon megvalósítandó célok fényében, hogy mennyi ideig kell Amerikában dolgozni ahhoz, hogy a „vállalkozás" anyagilag sikeres legyen: a tervezett megtakarítás realizálódjon az utazás és a kinttartózkodás költségeinek fedezése mellett. Természetesen az eredeti célok a tengerentúlon eltöltött idő során sokak számára megváltoztak, ezért a visszavándorlási arány kisebb a kivándorlásénál. A kivándorlást mint nemzeti szégyent, hatalmas veszteséget tárgyalják sokan a korban, méretének eltúlzása közös vonása volt a különböző társadalmi rétegek, politikai pártok megnyilatkozásainak. A migráció kérdése hatásos eszköz volt a napi politikai csatározásokban. Ezzel szemben a szociológusok megállapították, hogy a migráció előnyökkel jár mind a fogadó, mind a küldő ország számára (Puskás 1982, 146). Hasonló túlzásnak tartja Puskás Julianna a Szociáldemokrata Párt sajtójának, a Népszavának az 1904. június 11-i híradását, mely szerint „a Bodrogközben minden harmadik emberre azt mondják, hogy Amerikás”. 2 Erről bővebben lásd Viga Gyula munkáit! 199
