Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)

Fogas Tóth Balázs: A kivándorlás és hatása

„Az »úgy elfogy, mint a magyar, mintha nem lett volna« és hasonló költői túlzások, valamint publicisztikai tájékoztatások hangvétele mélyen beivódott a magyar köztudatba. Hatásai onnan napjainkig nem törlődtek ki, és ösztönzést adnak arra, hogy másfél millió magyar tengerentúlra vándorlását tartsuk számon” (Puskás 1982, 60).

A negatív megítélés egyik oka lehet, hogy a korabeli statisztikák nem vizsgálták a visszavándorlás arányait. A migráció pozitív megítélésére azonban már a kortárs irodalomban is találunk utalásokat. Az 1890. évi népszámlálás szöveges bevezetőjében az olvasható, hogy a kivándorlás „gazdasági hatásai nem egy helyütt határozottan jótékonynak mondhatók.” Például Abaúj-Torna és Zemplén megyékben, ahol hirtelen és általános gazdasági csapás sújtotta a népességet (filoxéravész), vagy az ínséges termésű éveket maga mögött tudó Sáros megyében „valóságos jótétemény gyanánt jelentkezett a kivándorlás. A nyomorgó népanyagot levezette oda, ahol jövedelmező keresetet talált, míg a hátramaradtak helyzete, kereseti és megélhetési viszonyai a munkabérek emelkedésével, a jelentékeny pénzsegélyezések útján, melyek évenkénti összege vármegyénként 300 000“1 500 000 Frt. között váltakozik, tagadhatatlanul fellendült, hozzátartozóik adósságaikat sok esetben letisztázhatták, de sokan földet is vásárolhattak. A jutányos haszonbérösszegek, melyekért a kivándorlók földjeiket bérbe adták, jótékony hatást gyakoroltak az otthon maradt szegény nép megélhetési viszonyaira, az amerikai pénz beözönlése folytán pedig a földek ára nemcsak hogy megóvatott a teljes aláhanyatlástól, a legtöbb helyütt jelentős emelkedést ért el. A viszszatértek a megtakarított tőkéikkel teljesebb gazdasági felszerelést szerezhetve, sok esetben virágzó gazdasági existenciát teremthettek maguknak. Lelkületűk a legtöbb esetben előnyös változáson ment át, munkaszeretetük és ügyességük rendszerint növekedett" (Népszámlálás 1891. I. 109).

A bodrogközi főszolgabíró jelentése szerint „a járás területén az amerikai kivándorlás távolról sem eredményezi a földművelő és munkásosztály anyagi jólétének oly mértékbeni emelkedést, amint az a felvidék tótjai közt constatálható. A felvidék munkakereső népe között kifejlődött azon nemes verseny, mely az Amerikában megtakarított keresmény összegét idehaza földbirtok vásárlásába igyekszik befektetni, s a vetélkedő konkurrentiájánál fogva a paraszt és kisebb birtokok értékét mesésen magas árakra emelte, itt a Bodrogközön abszolúte nem észlelhető” (Zempléni Levéltár Kivándorlási Iratok IV. B. 1406).

A tengerentúlra vándorlásra jellemző, hogy erősen regionális jelenség volt. Ez azt jelenti, hogy a gazdasági tényezők mellett számos társadalmi ok is segítette vagy akadályozta kibontakozását. A kivándorlási régiók legtöbbször átnyúltak az országhatárokon. Az 18991913 közötti években a magyar etnikumú kivándorlók kb. 40%-a az ország északkeleti megyéiből a szlovák régió szomszédságából származott: Zemplén, Abaúj, Szabolcs, Szatmár, Ugocsa, Ung megyékből. Kiugró kivándorlási központ volt Zemplén vármegyében a homonnai és szinnai járás (Fejős 1980), ahonnan terjedt Alsó-Zemplén magyarlakta területei felé a kivándorlási láz, mivel „hallja és tudja, hogy a tótság mily rengeteg pénzt szerez Amerikában, hogy boldogul, hogy gyarapszik anyagilag, mily jólétben van” (Zemplén megye, Tokaji já-200