Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Fogas Tóth Balázs: A kivándorlás és hatása
vándorlással kapcsolatos iratok a Zempléni Levéltárból, az alispáni iratok szakszerűtlen selejtezésnek következtében.1 Bizonyára jó forrásul szolgálhatott volna a nagytárkányiak kivándorlásának kutatása során a fiumei, antwerpeni, brémai vagy hamburgi hajózási társaságok kikötői naplóinak, utaslistáinak átvizsgálása, vagy az amerikai bevándorlási hivatal, az amerikai levéltárak kutatása, erre azonban most nem került sor. Egyedül a bevándorlási hivatal anyagában tudtam keresni az interneten keresztül (www.ellisisland.org). Sajnos mind a kivándorlók nevei, mind a településnév sokszor hibásan került be a digitális adatbázisba, ezért a keresési eredmények töredékesek és hiányosak, nagyobb elemzésre nem adnak módot. A kivándorlás irodalmát vizsgálva nagyon gazdag kortárs anyaggal találkozhat a kutató. Ennek feldolgozását már többen is elvégezték. A legfontosabb monográfiákat Rácz István, majd Puskás Julianna - ő a Bodrogközben is készített interjúkat - és legutóbb Albert Tezla írta a témában (Rácz 1980; Puskás 1982; Tezla 1987; Tezla 2005). A bodrogközi kivándorlásról Legenyei Bodnár Péter jelentetett meg tanulmányt 1903-ban, amely képet ad az akkori állapotokról. Adatait a helyi lelkészeknek, gazdatiszteknek, jegyzőknek, tanítóknak, birtokosoknak, azaz a falusi intelligenciának kiküldött kérdőíveiből szerezte. Megállapításai és javaslatai leginkább ennek a rétegnek a véleményét tükrözik. A Bodrogközre vonatkozólag a kivándorlás jelenségét Balassa Iván dolgozta fel elbeszélő néprajzi munkájában (Balassa 1975), majd egy kisebb közleményben (Balassa 2001). Előbbi munkájában kissé egyoldalúan mutatta meg a jelenséget, kihangsúlyozva az ahhoz kétségtelenül kapcsolódó kiszolgáltatottság és keserűség érzését, a nehézségeket. Fejős Zoltán a Zempléni-hegység területén végzett kutatásokat (Fejős 1980). Borsos Balázsnak a Bodrogközről szóló monográfiájában a jelenség értelmezése kapcsán az alkalmazkodási stratégia volt a kulcsfogalma. Munkájában megállapítja, hogy „a migráció nem a természeti környezet változására (itt a folyószabályozásra gondol), hanem a megmerevedett gazdasági, társadalmi környezetre adott adaptív válasznak tekinthető" (Borsos 2000). Az egy-egy bodrogközi falu történetét feldolgozó monográfiákban is találkozhatunk a kivándorlást érintő rövid fejezetekkel, mint pl. Dámóc, Karcsa vagy Zemplénagárd esetében (Siska 1987; Nagy 2002; Kovács 2000). A kivándorlás okait vizsgálva szembesülhetünk a téma komplexitásával. Magát a jelenséget takaró fogalom sem túl szerencsés, ugyanis egyoldalú meghatározás. A kivándorlás szó nem utal a folyamat másik összetevőjére, a visszavándorlásra. A téma kutatása során az 1960-as évektől új megközelítést alkalmaznak (Thistlethwaite 1960). Az európai történészek már nem kivándorlókban (emigrant), az amerikai történészek pedig nem bevándorlókban (immigrant) gondolkoznak, hanem migrálókban és migrációban (migration), melyet társadalmi és gazdasági tényezők határoznak meg. A migráció elsősorban munkaerő-vándorlást jelent a tengerentúlra vándorlás esetében is. 1 Oláh Tamás szíves szóbeli közlése. 198
