Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)

Csíki Tamás: A megtelepedés útján. A nagytárkányi zsidóság a 18 - 19. században

es évek közepén), amikor a folyószabályozás nyomán az egész Bodrogközben előbb a legelők, majd azok feltörésével a szántók, tehát a gabonatermelés kiterjesztése következett be. (Nagytárkányban a szántók aránya 1855 és 1883 között 47%-ról 62%-ra növekedett, miközben a legelőké 16-ról 9-re, az erdőké 17-ről 4 -re csökkent: Borsos 2000, 14. táblázat). Az újonnan művelés alá fogott földek jórészt az uradalomhoz kerültek, allodiális kezelésükre azonban 1848 után nem volt lehetőség. (A majorsági szántóművelés szerepe egyébként a különböző típusú árendált földek növekedésével már a reformkorban csökkent, s az ebből származó jövedelmek elmaradtak a bérletekből befolyó, valamint a jobbágyfelszabadítás után kieső feudális jellegű bevételektől.) így Fuchs a megmaradt és az irtásokkal bővülő állattartó majorok és puszták árendáján kívül szántókat vett bérbe, gabonaüzleteket bonyolított, valamint földeket vásárolt, ami a következő generációnál vált intenzívebbé. Ám emögött nem elsősorban a falusi kocsmával és a házi üzemű pálinkafőzéssel induló gazdasági felemelkedés „királyi útját” feltételezzük (a tolcsvai származás inkább a borkereskedelemhez kötődő családi előzményekre utal), hanem az 1850-es évek gabonakonjunktúrájának, valamint a helyi adottságokat: a művelés alá fogott uradalmi földek növekedésének kihasználását (Pietsch 2003, 79). Aminek azonban a korlátáit, a bérleti gazdálkodás ellentmondásait is látnunk kell (extenzív termelési struktúra, a külterjes juhtartás megmaradó dominanciája).

Szerényebb vállalkozói pályát mondhat magáénak Burger József, aki, mint láttuk, Kozmán, Zemplén megye északibb fekvésű Gálszécsi járásában született. Az 1860-as évek végén még tekintélyes állatállománnyal rendelkezett (5 ló, 20 szarvasmarha, 400 sertés és 360 juh), ami azonban a következő évtizedekben - a legeltetés feltételeinek romlásával - apadt (1895-ben 4 ló, 14 szarvasmarha és 150 juh), s amit a tárkányi római katolikus egyház 300 holdas birtokának (ebből 275 hold szántó) bérletével próbált kompenzálni.13 Az 1870-es összeírásban szintén jószágbérlőként szereplő 50 éves Berger Jakab (aki saját állománnyal nem rendelkezett) vagy az említett, feltehetően Fuchsszal üzleti kapcsolatban levő Schwarcz Márton regálébérlő vagyoni helyzete pedig aligha tért el számottevően a helyi kisgazdákétól (MOL XV 16. X 6952 B 1586-1720 Nagytárkány).

A szakosodás alapján differenciálhatjuk az izraelita kereskedőket. Egyrészt Weisz József fakereskedőt vagy az ugyancsak tekintélyes állatlétszámmal (10 lóval, 5 szarvasmarhával és 9 sertéssel) rendelkező, a tanítónak szállást adó Klein József edénykereskedőt említjük (az állattartás továbbra is kiegészítő jövedelemforrás volt, de a helyi társadalom presztízsstruktúrájának adaptációját is jelzi), míg a másik póluson néhány vegyeskereskedőt, Friedmann Ábrahám házalót és Fried Izrael szatócsot, ami utóbbi esetében nem biztosított önálló megélhetést. (Láttuk, Fried napszámosként szerepelt az összeírásban.) Az iparosok - nem számottevő - mesterségbeli megosztottságát pedig, a két kocsmároson kívül, egy-egy mészáros, cipész, szabó és szappanos mutatja, ami az em-13 A Magyar Korona Országainak Mezőgazdasági... II. köt. 570-571.

189