Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)

Csíki Tamás: A megtelepedés útján. A nagytárkányi zsidóság a 18 - 19. században

született „mostohalány" is volt), ami alighanem családi státusa süllyedését vonta maga után (MOL XV 16. X 6952 B 1586-1720 Nagytárkány).

Ezek alapján, s a további háztartásokat vizsgálva arra a következtetésre jutunk, hogy a tárkányi zsidó családok - bár mindegyik a maga egyediségében ragadható meg - nukleárisak voltak: a szülőkből és a gyermekekből álltak, ami egy-egy rokonnal, többnyire a háztartásban segédkező árvákkal bővült, illetőleg a módosabbaknál szolgálókkal egészült ki. Ez a keresztényekkel összehasonlítva, ahol gyakoribb volt a szülők, a házas gyermekek és az unokák alkotta háromgenerációs törzscsalád, valamint az oldalági rokonok együttélése és ezek variabilitása, egyszerűbb struktúrának tűnik, ami a megelőző időszak intenzív és le nem zárult migrációjával függ össze, továbbá - ismét a több generáció óta honos lakossággal összevetve - szerényebb és sok esetben a régió településeihez (a származási helyhez) kötődő rokonsági kapcsolatokra utal. (Az árván maradt vagy nincstelen rokonok befogadását és támogatását felfoghatjuk az egykori társadalmi norma továbbélésének - néhány tárkányi gyermek hasonló okokból volt távol -, ám ez mindenesetre a segélyezés egyéni és családhoz kötött, azaz a rurális közegben kevésbé intézményesült módját jelenti.)

Az 1870-es népszámlálás adataiból a tárkányi izraeliták foglalkozására is következtethetünk. Először azonban ennek problémáira utalunk. A jószágbérlő, a kereskedő vagy a napszámos terminus pl. nem jelöli a mögötte levő, feltételezhetően sokrétű és időről időre változó tevékenységeket, miként a feleségek (házfenntartás), valamint a 14 éven felüli családtagok (segéd) mechanikus besorolása sem (Vö. Pozsgai 2000, 176-183; Kövér 2004, 23-24). Főként a különböző alkalmi, idény- és mezőgazdasági munkákat végző napszámosok kategóriája bizonytalan (láttuk, ide sorolták az egyébként szatócsbolttal rendelkező Fried Izraelt, akinek házas fia segédnapszámosként, lánya és menye segédként szerepelt); de kataszteri birtokívek hiányában az izraeliták földingatlanairól sincs információnk.

Az elszórt adatok mégis a foglalkozásstruktúrát (és a jövedelmeket) tekintve is differenciált közösségre utalnak. Élén Fuchs Izraellel, aki - mint említettük - Tolcsváról származott, fiatalon, a 20-as évei elején került a ’Sennyey uradalom kötelékébe (felesége dobrai, első gyermeke 1857-ben már Bélyen született), ahol jószágbérlőként gyűjtött tőkéjét fektette földbérletekbe és -vásárlásokba. Aminek eredményeként fia, Vilmos 1895-ben tulajdonosként és haszonbérlőként - 'Sennyey Pál örököseinek birtokát bérelve - kb. 1100 holdon gazdálkodott. (Ebből 640 hold szántó, az állatállományt 10 ló, 60 szarvasmarha, valamint 600- 600 sertés és juh alkotta, s a birtok 15 cselédet foglalkoztatott.)12

Előttünk áll tehát a tőkés bérlő alakja, igaz, a családi karriernek csupán néhány elemét ismerjük, ami nem teszi lehetővé annak rekonstruálását. Az azonban bizonyos, hogy az apa pályája legelején (feltehetően maga is családi akkumulációval a háta mögött) került az uradalomba, abban az időszakban (az 1850-12 A Magyar Korona Országainak Mezőgazdasági Statisztikája. II. köt. Gazdacímtár. Budapest 1897, 310-311.

188