Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)

Csíki Tamás: A megtelepedés útján. A nagytárkányi zsidóság a 18 - 19. században

szüleihez költözést figyelhetjük meg, s amit az árusítás folytonosságának biztosítása motivált, miközben az idősödő apa és felnőtt fia egyéb jövedelemszerzésre kényszerült.

S még egy izraelita lakófelek alkotta házat találunk Tárkányban. Az említett Weisz József fakereskedő férjezett lányai éltek együtt, bár ebben az esetben nyilvánvalóan két önálló tulajdoni és tevékenységi egységre épülő háztartást különíthetünk el (az egyik férj üzlettel rendelkező kiskereskedő, a másik fakereskedő). Sajátos és átmeneti, az oldalági rokonok alkotta lakóféltípusról van tehát szó (ahol a szülők nem voltak jelen, és egyik fiatal párnak sem volt gyermeke), melynek létrejöttében - ahogy utaltunk rá - az apa üzleti-rokoni kapcsolataira épülő családi stratégia játszhatott szerepet (MOL XV 16. X 6952 B 1586- 1720 Nagytárkány).

Vessünk egy pillantást a keresztény és az izraelita családok alkotta lakófelekre. Mivel közöttük rokoni kapcsolatok nem voltak (felekezetileg vegyes házasságok a következő évtizedekben sem létesültek), ezeket természetesen önálló háztartásoknak tekintjük. A családfők napszámosokként, valamint szolgákként (éves bérrel) szerepeltek a felvételi íveken, mind a keresztények (akik egyetlen kivétellel reformátusok és görög katolikusok voltak), mind a velük egy házban élő izraeliták. Nagytárkány legszegényebb, egy-két hold földdel rendelkező és föld nélküli béres családjai kényszerültek tehát egy fedél alá (minden bizonnyal az izraeliták fizettek valamennyi lakbért), vagyis a falusi társadalomba tagolódás - a közvetlen szomszédság által erősített sorsközösség alapján - a szegényparaszti/agrárproletár rétegnél vagy a gazdaközösség perifériáján indult el. (Kivételként a frissen betelepült és szakmája révén gyorsan befogadásra találó Gelbstein Lázár szabót említjük, aki egy református gazda házában lakott: MÓL XV 16. X 6952 B 1586-1720 Nagytárkány).

Nézzünk végül néhány háztartást, ami alapján azok struktúrájára következtethetünk. A faluvégi cselédsoron élt lakófélként egyetlen szobában Markovics Herman (1842) évi béres szolga, akinek háztartásában, a feleségén kívül, egy 17 éves árvát (feltehetően távoli rokonát), valamint - egyedüliként a tárkányi izraelita családok között - 53 éves özvegy és „alamizsnából élő” anyját lajstromozták. A társadalmi hierarchia másik pólusáról a Fuchs családot említjük, mely egy raktárai, pincét, istállókat és csűrt magába foglaló tágas portán, 5 szobás lakásban élt, s a népes háztartásban az izraelita szakácsnő és a Bélyről magukkal hozott római katolikus cselédlány mellett az 5 kiskorú gyermek nevelését ellátó magántanító is helyet kapott.

A módosabb izraeliták közé tartozott a közeli Kozmáról származó Burger József (1832) jószágbérlő, akinek a háztartásában két kiskorú gyermek mellett egy izraelita szolgálót találunk; valamint a regálébérlőként összeírt helyi születésű kocsmáros, Schwarcz Márton (1832), akinek a családjára ugyancsak érdemes egy pillantást vetnünk. Ez - Munkácsról származó felesége korából ítélve - előző házasságából született kiskorú gyermekeiből állt (nagyobbik fia a huszti jesivában tanult), ám az őket nevelő, minden bizonnyal özvegyembernek meg kellett elégednie egy megesett lánnyal (a háztartásban ugyanis egy Munkácson

187