Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Csíki Tamás: A megtelepedés útján. A nagytárkányi zsidóság a 18 - 19. században
nősült.) Ugyancsak sógorsági kapcsolat alakult a Berger és a Weisz család között, miután a dámóci Berger Jakab jószágbérlő húgát, Zálit (1820) Weisz József fakereskedő vette nőül. Weisz 1817-ben született Sátoraljaújhelyen, s nyilvánvaló szerepe volt lányai kiházasításában. Az 1844-ben született Katalin ugyanis Kornfeld Jakab (1838) újhelyi születésű kiskereskedő felesége lett, míg az öt évvel fiatalabb Fannit az ugyancsak újhelyi Weinberger Ignác (1842) fakereskedő (feltehetően az apa üzlettársa) vette el (MOL XV 16. X 6952 B 1586-1720 Nagytárkány). Ezúttal is nőági beházasodásoknak lehetünk tehát tanúi, valamint annak, hogy a házassági stratégia és a rokoni kapcsolatok alakítása nemcsak a nagypolgárság, hanem a falusi kisvállalkozók életvilágában is fontos feltétele volt a sikeres üzletmenetnek, a hiányzó vagy kedvezőtlen gazdasági adottságok kompenzálásának, továbbá a családi vállalkozás átörökítésének a következő generáció számára. Végül, az eddigiek jelzik, hogy az 1850-es, '60-as évekre, az újonnan betelepedők mellett, kialakult az izraeliták kiterjedtebb rokoni hálózatokkal rendelkező autochton csoportja. S bár ez a keresztény népességet nem foglalta magába, mégis az integrációt mozdította elő. Az 1870-es népszámlálás lehetőséget kínál az izraelita háztartások vizsgálatára is. Igaz, a felvételi ívek többször az összeíró bizonytalanságáról tanúskodnak az egy-egy házon belüli háztartások (lakófelek) következetes elválasztását és annak kritériumait, valamint a távollevők kimutatását illetően,10 a háztartások tagjainak státusát viszont közölték, amiből néhány további következtetést tehetünk. Az izraeliták által lakott házak száma 26 (az összes lakott ház egyötöde), ebből 16-ban található egyetlen háztartás, 3-ban izraelita lakófelek, 7-ben pedig keresztény és izraelita családok éltek együtt. Nézzük előbb az izraelita lakófelek alkotta házakat, ami e fogalom konkretizálását segíti. Klein József edénykereskedő házában lakott Schráber Áron (magán)tanító és felesége (gyermekeik nem voltak vagy nem velük éltek), s ez az egyetlen szoba szolgálhatott a tárkányi, esetleg a környék településein élő izraelita gyermekek tanítására. (Szerte az országban gyakori volt, hogy a közösségek egy-egy - gyakran helyet változtató - fiatalembert fogadtak fel, aki elemi, valamint héber és jiddis nyelvű ismereteket oktatott. Pl. Nagy 1904, 191-192). A következő több lakófeles ház - igaz, e tekintetben maga az összeíró is bizonytalan volt - a Fried családé. Háztartásfő az 58 éves Fried Izrael, akinek szatócsboltja volt (bár az összeírásban napszámosként szerepelt11), ahol a családtagok: felesége, 13 éves lánya, felnőtt (31 éves) fia és annak felesége is segédkezett. (A másik fiát távol levő magántanítóként regisztrálták.) S Tárkányban - a népszámlálás felvételi ívei szerint - ez volt az egyetlen, a szülők és a házas gyermek alkotta izraelita törzscsalád (az összeíró számára éppen az okozott bizonytalanságot, hogy a fiatal házaspárt önálló háztartásnak minősítse-e), ahol nem a matrilinearitást, hanem a befogadó közösség normájára jellemző, a férj 10 A lakófeleket római számmal és vízszintes vonallal különítette el, míg a személyeket arab számokkal folytatólagosan jelölte. 11 A foglalkozási terminológia problémáiról később szólunk. 186
