Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)

Csíki Tamás: A megtelepedés útján. A nagytárkányi zsidóság a 18 - 19. században

Szabolcs és Abaúj) megyékben fekvő településeket, míg Galíciából senki sem származott (MOL XV 16. X 6952 B 1586-1720 Nagytárkány). Vagyis ha a tárkányi izraeliták 1860-as évekbeli felnőtt generációját szülőhelyi változatosság (regionális mobilitás) jellemezte, ennek területi korlátáira s az uradalmi települések által kijelölt keretek továbbélésére kell utalnunk. Ami a tömeges galíciai bevándorlásról és a zsidók országhatárokon belüli migrációjáról a dualizmus korában kialakuló nagy ívű koncepciót bizonytalan ttja el.9 (Az 1870-es összeírás háztartásaiban szereplő 14 éven aluli gyermekek többsége viszont már helyi születésű.)

Az elmondottakat konkretizálhatjuk a beköltözés motívumainak, továbbá a rokonsági kapcsolatok alakulásának néhány családra fókuszált vizsgálatával, ami ugyancsak számos variációt jelez. A honos népesség alacsony arányával összefüggésben gyakori volt a beházasodás, illetőleg néhányan családosként költöztek a településre. Utóbbiak közül az 1834-ben Tolcsván született Fuchs Izrael, a bélyi uradalom jószágbérlője a ’60-as évek közepén jött népes családjával (5 gyermek) Tárkányba, vagy az összeírásban szappanosként szereplő Unglender Flerman (aki 1820-ban a Borsod megyei Flejőcsabán született) és felesége, a gesztelyi Goldberger Záli (1830) ugyancsak az újonnan érkezők csoportját gyarapította (3 lányuk 1860-ban, '62-ben és ’66-ban a Szolnok megyei Kunhegyesen, fiuk 1868-ban Tiszabőn született, ami interregionális és - az utalt modell alapján - meglehetősen „szabálytalan” migrációra utal). Végül még egy iparos, a Sáros megyei Ladoméren született Gelbstein Lázár (1840) szabó és felesége, a nagygéresi Zukker Záli (1842) a '60-as évek közepén költözött Géresről Tárkányba, kisebb lányuk már itt született (MOL XV 16. X 6952 B 1586-1720 Nagytárkány).

A nőágba házasodás révén betelepedők között említjük a sárospataki Fried Izraelt (1811), vagy tárkányi lányt vett feleségül a haszidizmus egyik hazai központjából, Sztropkóról származó Schráber Áron (magán)tanító, akit feltehetően a kiépülő hitközség növekvő lélekszáma vonzott. Fried fia viszont Tolcsváról nősült, s a további példák is a házasodási exogámiát jelzik. Az 1870-es összeírásban ugyanis egyetlen helyben született házaspárt sem találunk, igaz, a tárkányi születésű férfiak feleségeinek származási helye, néhány távolabbi település mellett, a kistérségi körzetet jelöli ki (pl. Nagygéres, Gálszécs, Újhely, Kisvárda, Kistárkány: MOL XV 16. X 6952 B 1586-1720 Nagytárkány).

A vizsgált összeírásból egy-két, a párhuzamos házasodással kialakuló rokoni hálóra is következtetni tudunk. A kistárkányi származású Klein Mária (1810) pl. a kiskövesdi Czigler László (1805) felesége lett, míg testvére, József (1816) a rákói (Ung megye) Mandula Terézt (1818) vette el. (Czigler fia Nagygéresről

9 Eszerint „a zsidó Máramarosnál bevándorol. Ekkor még kéregető, napszámos és pálinkakimérő. Fia már két megyével tovább jut nyugati irányba, és gyáros lesz, kereskedő vagy nagybani bérlő. Ha egy vagy két megyével még beljebb jön az országba, akkor máris nagybirtokos, és szerez magának egy kastélyt. Budapesten nemességre törekszik, parlamenti mandátumra, báróságra, és ha már néhány milliót megszerzett magának, akkor tovább megy Bécs irányába” (Eötvös Károlyt, a tiszaeszlári per védőügyvédjét idézi Pietsch 1988, 51).

185