Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)

Csíki Tamás: A megtelepedés útján. A nagytárkányi zsidóság a 18 - 19. században

lajstromai alapján. Ezek ugyanis házanként, illetve lakófelekként (háztartásonként) tüntették fel az ott élők nevét (sokszor a rokonsági fokozatokat és az otttartózkodás jogalapját is), születési helyét és idejét, családi állapotát, felekezetét, foglalkozását, frni és olvasni tudását, valamint a gazdasági épületek (csűrök, istállók) és az állatállomány számát.6 Amiből az izraeliták néhány demográfiai mutatójára, a háztartások összetételére s talán az életmódra és a falusi közösségbe integrálódásra is következtethetünk.

Nézzünk először egy-két statisztikai adatot. Az 1870-ben összefrt 141 izraelita az összlakosság kb. 15%-át alkotta (Fényes Elek szerint 1851-ben még csupán 50-en voltak), ami a következő évtizedben emelkedett (1880-ban 188 fő, 18,4%), ezt követően viszont csökkent (1910-ben 165 fő, 14,7%).7 Hogy ebben a természetes szaporodás és a migráció miként játszott közre, nem tudjuk pontosan meghatározni, az 1870-es összefrás mindenesetre rendkívül alacsony korösszetételű népességet jelez. Az izraeliták kb. 69%-a ugyanis 30 éven aluli, 45%-uk a 14. életévet sem érte el, ezzel szemben a 40 éven felüliek aránya 17, míg a 60 évet betöltötteké mindössze 4%.8

Ezek az értékek magas termékenységre utalnak, bár ennek számbavétele a háztartások vizsgálatával (melyekből a felnőtt korú gyermekek többnyire hiányoznak) nem lehetséges. Mégis feltűnő a 4-5 vagy ennél több gyermeket nevelő családok száma: Weinberger Józsefnek (születési éve 1830) és Klein Etelnek (1834) pl. 7, Weisz Ferencnek (1812) és Perlmutter Annának (1830) 6, Berger Jakabnak (1819) és Velmán Sárának (1830), Schwarcz Mártonnak (1832) és Kesztenbaum Julinak (1842), továbbá Grósz Mártonnak (1828) és Láng Máriának (1840) 5-5 gyermeke szerepelt az 1870-es összeírásban, ami nem is tekinthető minden esetben lezárt termékenységnek. A felsorolt anyák ugyanis a 30-as éveikben vagy a 20-as éveik végén jártak, legfiatalabb gyermekük mindössze egy-két éves, illetve nem volt alacsony - ezt más családok példázzák - a 40 év fölött szülő nők száma (MOL XV 16. X 6952 B 1586-1720 Nagytárkány).

Ám nemcsak a fertilitás, hanem a folytatódó migráció is hozzájárult a nagytárkányi zsidóság számbeli gyarapodásához, amire a születési (vagy az anyakönyvezési) helyekből következtethetünk. 1869-ben a felnőtt korosztály negyede, jellemzően a fiatalabbak voltak helyi születésűek (a legidősebb 56 éves), a beköltözők többsége viszont a szűkebb régióból származott. 34-en születtek a Bodrogközben (pl. Dobrán, Lácán, Kistárkányban, Kiskövesden, Nagygéresen - azaz uradalmi községekben), illetve Zemplén megyében, s csak néhány fő születési helyeként jelölt meg az összeíró szomszéd (Ung, Sáros, Bereg, Borsod,

6 E forrásról, valamint a háztartás és lakófél fogalmáról Pozsgai 2000, 170-176, Pozsgai 2003, 73-77.

7 MOL XV 16. X 6952 B 1586-1720 Nagytárkány, Fényes 1851, II: 182, A Magyar Korona Országaiban az 1881. év elején végrehajtott Népszámlálás főbb eredményei. II. köt. Budapest, 1882, Magyar Statisztikai Közlemények (a továbbiakban MSK) 42. köt. 262-263.

8 Ez a korszerkezet nem tér el számottevően a település egyéb felekezeteinek értékeitől, csupán a legfiatalabbak, valamint a 60 éven felüliek között magasabb valamelyest az izraeliták aránya (Vő. Tamás 2005, 285).

184