Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)

Csíki Tamás: A megtelepedés útján. A nagytárkányi zsidóság a 18 - 19. században

utalnunk. így az összeírásokból, melyek a családfők nevét és időnként a családtagok (a gyermekek, testvérek és egyéb rokonok) számát, a családfő foglalkozását és jövedelmét tartalmazták, csupán óvatos, nem a közösség egészére, hanem - ahogy említettük - egyénekre vonatkozó nominális következtetéseket tehetünk.

Tárkányban az 1746-os országos összeírás említett először izraelitákat (egy nőtlen férfit, két házaspárt és egyetlen gyermeket), ám a következő, 1770-es években készült konskripcióban már egyikőjük sem szerepelt (Grünwald-Scheiber 1963, 836-842). Ebben két családfő bukkan fel: Salamonovics Majer (aki 1750 körül telepedett Magyarországra, két kiskorú gyermeke volt, s háztartásában 3 szolgálót - köztük egy katolikus nőt - is összeírtak); valamint Lazarovics Sámuel (aki 1755 körül telepedett az országba, s családjában egy nagykorú fiú található). Mindketten a ’Sennyey uradalom árendásai (a fizetett dijak 80 és 20 Ft), előző lakhelyük ugyancsak uradalmi település volt, azaz - miként a Bodrogköz falvaiban - a kisebb földesúri regálék: a kocsmák és pálinkafőzdék bérlete kínált számukra megélhetést.1 (Az uradalomban egyébként a 18. század utolsó évtizedeiben tulajdonosi-szervezeti változások zajlottak. Nagytárkány 1780-ban vesztette el központi szerepét Béllyel szemben, amely 1782-ben került a 'Sennyeyek vasi ágából származó János birtokába. Az egykori pácini birtokrészek pedig 'Sennyey Antónia Mailáth Józseffel kötött házasságát követően, az 1790-es években tagolódtak a bodrogközi uradalomba. Erről részletesebben Siska 1988, 470-474).

A következő, 1794-95-ös összeírásból újabb családokra és jövedelmeikre vonatkozó információkat kapunk. Már 7 családfő került megnevezésre, mindnyájan házasok, és a gyermeklétszám is magasabb: egy családban 6, egyben 5, háromban 2, egyben pedig 1 gyermeket írtak össze, s ugyancsak egy házaspár volt gyermektelen. Testvérek és egyéb rokonok viszont egyetlen családban sem voltak.

Az éves jövedelmek lassú differenciálódást mutatnak. Négy családfő kocsmát, illetve pálinkafőzőét bérelt (arendator), amit az állattartásból (egy-egy ló, fejőstehén és borjú eladásából) származó bevételek egészítettek ki (így az öszszesen 72, 60, 42 és 40 Ft-ra emelkedett). Egy fő „kézi mesterségből” élt (opifex), éves jövedelme az előző csoport minimumát érte el (40 Ft), míg két családfőt jövedelem nélkül, miser, subinquilinus-ként írtak össze. (Utóbbiak voltak a legkisebb családlétszámúak: 1 gyermekkel és gyermek nélkül. MOL C 55. FI. No. 237).

Végül két 19. század eleji konskripciót említünk. 1821-ben készült újabb kimutatás a Nagytárkányban megtelepedett izraelitákról: ezúttal 8, korábban nem szereplő családról (4, 2 [három család] és 1 [két család] gyermekkel, egy család gyermektelen volt), míg oldalági rokonokat (fiú- és lánytestvért) mindössze egy családban regisztráltak. A feltüntetett foglalkozások a már ismert differen1 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban MOL) 0 29. Acta Judaeorum 1725-83. 35. cs. No. 139.

180