Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)

Tamás Edit: Nagytárkány népessége a 18 - 20. században

mazottak alkották, köztük a finánclaktanya lakói. Szlovák iskola indult a faluban.28 Félszázan ruszinnak vallották magukat (4%) 1930-ban. Egy részük korábban is itt élt, „magyarosodott ruszin”, másik részük frissen betelepedett. Utóbbiak is a Kolóniára költöztek (Fencsák, Szlivka, Tencsák családok). A 143 külföldiként számon tartott valójában csehszlovák állampolgársággal nem rendelkező magyar anyanyelvű személy.

Nem ejtettünk még szót Nagytárkány cigány lakosságáról. A statisztikában ugyan későn, de a népesség-összeírásokban már a XVIII. században megjelentek. 1771-ben készült cigányösszeírás Zemplén vármegyében. Nagytárkányban három családfőt regisztráltak, Estván Ambrust, Disznós Istvánt és Disznós Györgyöt.29 Legközelebb 1869-ben szerepeltek, immár a hivatalos statisztikában. Ennek értékelésénél már szó esett róluk. Újmagyarként szerepeltek, részben a faluban, magyarok között található házakban, részben a falu végén, három kunyhóban laktak. Bodák József zenész, vallását tekintve római katolikus, feleségével, Marczi Juliannával (ő görög katolikus), két leányával és egy fiával laktak közösen egy másik (magyar) családdal, benn a faluban. Ők mindannyian nagytárkányi születésűek. Kiskövesdről költözött a faluba, s 1869-ben az 59. számú házban lakott Lakatos András (római katolikus) feleségével, Sándor Julival (református). Ő hegedűsként dolgozott, felesége vezette a háztartást, melyhez komoly gazdaság is tartozott. Egy magyar tehenük és két ökrük, három sertésük és négy méhkasuk volt. A falu szélén vályogvető gödrök, körülötte putrik, itt jóval szegényesebb körülmények között éltek a cigányok. Az egyik kunyhóban lakott Horváth Klára özvegyasszony, aki vályogvetéssel foglalkozott, ebben segített neki fia (Kistárkányban született), aki korábban a hadseregben szolgált közlegényként. Velük élt leánya, veje (Dobóruszkán született) és öt unokája. A felnőttek úgyszintén a vályogvetésben segítettek. Mindannyian római katolikusok. A következő a Demeter család otthona. A családfő Lajos, Kapósról költözött a faluba, eperjeskei születésű, református feleségével, Ordován Sárával. A család rendkívüli mozgékonyságát jelzi, hogy mindhárom gyermekük más-más helyen született - Lácán, Bezdéden, Eperjeskén -, s anyjuk után reformátusok. A falu végén az utolsó lakhely szintén egy cigánykunyhó. Itt Demeter János feleségével, s leányával lakik. Római katolikusok, Litkéről költöztek ide, bár a családfő nagyrozvágyi származású.

A XVIII—XIX. században a korábban Magyarországon lakott cigányság számát jelentősen megnövelve a román fejedelemségek irányából rendkívül intenzív bevándorlás indult. A folyamatot érzékelvén a közigazgatás 1893 januárjában rendkívüli cigányösszeírást tartott. Ez alapján jól elkülöníthető a cigányság két nagy csoportja, a letelepedett és a vándorló csoportjuk. Előbbiek jelenléte a történelmi Magyarországon a XV. századig nyúlik vissza. A török időkben vas-, pléhmunka,

28 Az amerikás magyarok jó része úgy gondolta, hogy a gyerekük az állam nyelvén tanuljon meg, tehát szlovák iskolába járatták őket. Talán az amerikai tapasztalat mondatta ezt velük. írni-olvasni az állam nyelvén kell tudni. Az ügyintézés stb. minden államnyelven történik.

29 Cigányösszeírás, 1771. - IV. - 1001/b. Loc. 105. No. 714. SZL

167