Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Tamás Edit: Nagytárkány népessége a 18 - 20. században
A növekvő népességű Bodrogköz élen járt a népesség kibocsátásában (Legenyei 1903), melynek kezdete 1890-re tehető15 (miként az előző fejezetben utaltam rá, a demográfiai átmenet jelei már az 1860-as évektől megfigyelhetők Nagytárkányban). A korabeli elemzés szerint a kivándorlás mértéke 1900-ban volt a legjelentősebb (Legenyei 1903, 6) a Bodrogközben, illetve néhány település esetében évről évre fokozódó. Azokon a településeken a legalacsonyobb a kivándorlás, ahol van munkaalkalom (Karosa), van föld, közlegelő, háziipar (Kisgéres, Szomotor, Nagygéres), vagy olyan szegény a falu, hogy lakói nem képesek az útiköltséget előteremteni (Alsóberecki, Vécs). A bodrogközi kivándorlás legfőbb okaként a szegénységet, a rossz birtokviszonyokat, a kevés földet, a közlegelők hiányát, a dohánytermelési engedély elvonását a kisbirtokosoktól, a gabona olcsóságát, a rossz termést, a sertésvészt, a meggazdagodási vágyat, az itthoni munkalehetőségek hiányát (különösen télen), a rokonok csalogató leveleit, a lányok férjhezmeneteli vágyát (az azonos korosztályok kinn ismerkedtek, kötöttek házasságot, tértek haza), a könynyebb megélhetést jelölte meg az 1902-ben megjelent elemzés. A kivándorlók nagyobb része birtokos, de nincs elegendő legelő és föld. Feljegyzések szerint a kinn munkát vállalók szép összeget küldtek haza az itthoniaknak. A visszatelepülök (számuk nem jelentős) jó módban jöttek,16 de amint tehették vagy amikor elfogyott a pénzük, mentek vissza, akár háromszor-négyszer is. Itt már nem érezték jól magukat. A Bodrogköz kivándorlási embervesztesége 1870 és 1914 között tízezres nagyságrendű volt (Siska 1996, 13). 1902-ben a Bodrogközből Amerikában levők száma 6575 fő. A legnagyobb a kivándorlás mértéke Leleszpolyánból (23% - meglepő ez az adat, hiszen földjük, közlegelőjük van, bár a munkaalkalom kevés), Perbenyikből (24% - a birtokviszonyok jók, van legelő, munka, hitel, fogyasztási szövetkezet, továbbképzési lehetőség. Legenyei idézett munkája szerint a kivándorlás legfőbb oka a „nagyravágyás”), Bolyból (27% - kicsi a határ, nincs közlegelő). Lelesz kiemelkedik a kivándorlók arányában, 52-60%. Kevés ugyan a föld, de munkaalkalom és legelő van. Legyenyei szerint a lelesziek igazi oka: „elhagyni a falut örökre". Nagytárkányból 1886-87-ben kezdődött az amerikai kivándorlás. A megye a járások jelentései alapján pontosan nyilvántartotta az útlevéllel, engedéllyel utazók számát, s igyekezett az elszököttekről is pontos kimutatást vezetni. Egy ilyen járási összesítésből tudjuk, hogy 1900-ban a Nagytárkányból Amerikába kivándoroltak száma 103 fő.17 A folyamat már olyan mérvű, hogy a statisztikai 15 Ágcsernyö 1883, Bacska 1883, Battyán 1883, Bély 1883, Dobra 1883, Kistárkány 1883, Boly 1884, Perbenyik 1884, Bodrogszerdahely 1884, Szomotor 1884, Kaponya 1886, Lelesz 1886, Leleszpolyán 1886, Szolnocska 1886, Nagygéres 1887, Rád 1887, Királyhelmec 1991, Pálfölde 1890, Bodrogszentmária 1890, Szinyér 1890, Véke 1890, Zétény 1890, Kigéres 1892, Vécs 1893, Kisújlak 1896, Bodrogszentes 1897. 16 A kisújlakiak gazdagodtak meg leginkább Amerikában, visszatérvén tekintélyes birtokot vásároltak. 17 Kivándorlási Iratok. SZL 160
