Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)

Tamás Edit: Nagytárkány népessége a 18 - 20. században

Nagytárkány népessége az Osztrák-Magyar Monarchia időszakában (1880-1910)

1869 és 1910 között lassan növekedett a népesség Nagytárkányban (1869: 936 fő, 1880: 1021 fő, 1900: 1107 fő, 1910: 1120 fő). Ezt a növekedési folyamatot csak 1890-ben törte meg csekély visszaesés, a népesség száma ezt követően újra növekedett. A lassú népességnövekedés és a rendkívül fiatalos korszerkezet, a magas természetes szaporodás némi ellenmondást tükröz. A születések és a halálozások száma mellett a népesség számát a migráció, a vándorlási különbözet is befolyásolja. A XIX. század végén Nagytárkány népességtörténetében a vándorlás vált meghatározó tényezővé: negatív vándorlási különbözet, azaz elvándorlás tapasztalható a településen. Megkezdődött egy több évtizedes jellemző folyamat, az amerikai kivándorlás. Ez nem sajátosan nagytárkányi jelenség. Meghatározóan jelen van a Bodrogköz, Zemplén megye s a történelmi Magyarország népességtörténetében, mindennapjaiban az 1880-as évektől.

Okai között többet is sorolhatunk. A XIX. század második felében a népességnövekedés dinamikája felgyorsult az országban: magas a születési ráta, javultak az életfeltételek (egészségügy, táplálkozás, lakásviszonyok), csökkent a halálozások száma. A bő gyermekáldás, a telki állomány elaprózódása, a létbizonytalanság (az idénymunkák, a napszámosmunkák nem nyújtanak egész évben jövedelmet), a gazdasági válság új lehetőségek keresésére ösztönözte az embereket. A megoldást sokan a tengerentúlon remélték. Az 1880-as évektől egyre nagyobb szerepet kapott a kivándorlás Zemplénben, melynek góca a megye északi részeiről húzódott egyre délebbre s vált jellemzővé a Bodrogközben is.

Olyan emberek indultak útnak az Újvilág felé, kiknek szülei, nagyszülei talán még szűkebb pátriájukat sem hagyták el. Kezdetben csak a férfiak vándoroltak ki. A fiatal férfiakat követték a leányok, akik úgyszintén munkát próbáltak keresni. Később elindultak családtagjaik is, a századfordulótól teljes családok vállalkoztak az útra. Hajóstársaságok ügynökei toborozták a munkaerőt a közép- és kisbirtokos családok köréből. New York, New Jersey, Pennsylvania, Ohio, Virginia, Connecticut állam ipari üzemeinek, vasútjainak, bányáinak fejlődése biztosította az újabb és újabb munkalehetőséget a kivándorlók számára. A többség úgy gondolta elindulásakor, hogy hazatér. Bízott abban, hogy sikerül annyi pénzt összegyűjtenie, hogy itthon földet vásároljon és tisztességgel megéljen. Sokan valóra váltották álmukat, és itthon a megváltozott gazdasági lehetőségeiket kihasználva új életet kezdtek. Sokaknál rendszeressé vált az időszakos kinntartózkodás, munkavállalás, amely után mindig hazatértek. Hazajöttek akkor is, amikor már sokuk állampolgárságot szerzett, gyermekeik amerikaiként születtek.

159