Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Tamás Edit: Nagytárkány népessége a 18 - 20. században
Az 1920-ban bekövetkezett határváltozás természetesen az addig egységes Bodrogköz alsó és felső részén is érzékelhető változásokat hozott. Nagytárkány ekkor a Csehszlovák Köztársaság részeként megalakult Szlovákia területére került. A határváltozás és a természeti környezet megváltozása az egykor kifejezetten jónak mondott földrajzi helyzetét átalakította a településnek. Elvesztette forgalmi csomópont jellegét, és az egész területtel együtt határ menti, periférikus régió része lett. Különösen a II. világháborút követő újonnan kialakult szlovák-ukrán határ révén tekinthető Szlovákiának ez a felső-bodrogközi, Ung-vidéki része gazdasági, kulturális központoktól távoli, különösen hátrányos helyzetű perifériájának. Mondható ez annak ellenére, hogy Nagytárkány közvetlenül szomszédos települése a határátkelővé, sőt határvárossá kiépült Tiszacsernyőnek (Čierna nad Tisou), mely központi átrakóhelyként a terület népességileg leggyorsabban fejlődő városa. A Bodrogköz és Nagytárkány népesség- és településtörténete elválaszthatatlan tágabb környezete, a történelmi Zemplén megye népesedési folyamataitól. A korszakhatárnak tekinthető török idők, a XVI—XVII. század a Bodrogköz népesség- és településtörténetében is ott hagyta korszakjeleit. Az első ilyen jelentős változás a reformáció robbanásszerű elterjedésének időszaka. Mindez a XVI. század első felétől kimutatható a területen. Előbb a lutheri reformáció követői jelentek meg itt, majd az országos folyamatokat követve jött, gyökeresedett meg s vált egyeduralkodóvá a kálvinizmus a zempléni, abaúji régióban. Protestáns iskolája is volt a kezdetektől Zemplénnek, Sárospatak híres Kollégiumának alapítása az 1530-as évekre datálható. A Bodrogköz mindmáig fontos hátországa az iskolának. A XVI. század végi református egyeduralom után (az ország lakosságának kb. 90%-a protestáns) a sorait rendező, lendülettel terjedő katolicizmus jelentős területeket hódított vissza már a XVII. században. Ennek a folyamatnak is van hátországa a területen, Lelesz, a történelmi, s hagyományosan római katolikus vallási központ (premontrei prépostság). Jól megfigyelhető Lelesz kisugárzása a Felső-Bodrogközben, ahol a protestáns egyház alsó-bodrogközi többségi jelenlétével szemben a vallások kiegyensúlyozottabban vannak jelen. A népességtörténet másik fontos folyamatokat elindító változását a török kori harcok, az ország politikai széttagoltsága eredményezte. A XVI—XVII. században pusztuló, elnéptelenedő falvak, menekülők, befogadó települések jellemezték egyik oldalról a népesség- és településtörténetet. Zajlik azonban egy más irányú folyamat is. A harcok által nem érintett, természet által védett vagy csak a távolságok által megkímélt területek népességfejlődése ebben a korban is folyamatos volt. Sőt, népességfelesleg s az elvándorlás folyamata is megfigyelhető egyik másik területen. A pusztuló, elnéptelenedő térségekben is voltak nyugodtabb, békésebb, újrakezdésre alkalmas pillanatok. Ezek a települések az északról délre, a perifériáról a központ felé minduntalan tartó vándorlási folyamat célállomásai a XVI—XVII. században is. A pusztává vált települések időnként benépesedtek, újraindult az élet. Ezek sokszor spontán, máskor földesurak által ösztönzött, gazdaságilag befolyásolt folyamatok. Érdekessé teszi térségünkben a vándorlás, a menekülés és az újratelepítés folyamatát az etnikai különbö146
