Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Tamás Edit: Nagytárkány népessége a 18 - 20. században
zőség lehetősége. A korábban magyarok által lakott települések új lakói - akik sokszor messziről, az Északkeleti-Kárpátok karéjából, irtványtelepülésekről érkeztek a folyóvölgyekbe - sokszor más nyelvűek és más vallásúak. A református s római katolikus magyarság mellé így telepedtek a Bodrogközbe görög katolikus ruszinok, s „mutatóba” római katolikus szlovákok. A XVII—XVIII. században a magyar kortársakat nem aggasztotta az ország soknyelvűsége. Megszokott örökség volt, a nyelvek együttélésének rendje és gyakorlata kialakult. A többnyelvű egyházakban, gyülekezetekben a szentbeszéd és a prédikáció a hallgatók anyanyelvén folyt. A lakosság nemzetiségi összetételének megállapftása a kora újkorban nem egyszerű feladat, leginkább az egyházi adatok segítségével próbálkozhatunk becsléssel. Mondhatunk megszokott sztereotípiákat: a reformátusok magyarok, a római katolikusok magyarok vagy szlovákok, a görög katolikusok ruszinok. Népesség-összeírások a XVIII-XIX. században Adózási szempontokat szolgáló népesség-összeírások folyamatosan készültek s maradtak fenn a korból. A vizsgált időszak egyik sokat vitatott, ugyanakkor nagyon fontos forrása egy pusztuló szakasz végén, egy békésebb, gyarapodó évszázad kezdetén készült. Ez az 1715-ben, valamint - helyesbítése céljából - 1720-ban megismételt országos összeírás adózási célokat szolgált, de 1896- os feldolgozása s közzététele révén sokat használt, közismert. Az összeírás név szerint feltüntette a lakosságot, információt adott a jogállásról (nemes, mezővárosi polgárjobbágy, zsellér, taksás, szabados, egyéb), gazdasági állapotáról, a birtokában levő földterület kiterjedéséről, művelési ágak szerinti megoszlásáról (szántóföld, irtvány, rét, szőlő), jövedelméről. 1720-ban már utasításban rögzítették, hogy kikre vonatkozik az összeírás (külsőséggel rendelkező jobbágyok, zsellérek, más falubeliek, taksát fizető nem nemesek, szabadosok, földesúri szolgáltatásokat pénzzel megváltó nem nemesek, jobbágyföldön gazdálkodó szolgáltatásra kötelezett nemesek: Acsády 1896). Emellett az 1896-os kötetből a korabeli feldolgozás által információkat kaphatunk a településen lakók nemzetiségére is. Ez természetesen Acsády Ignác és munkatársai értékelése nyomán készült. Az adatfeldolgozás során megkísérelték a nevek alapján a lakosság nemzetiségi hovatartozását megállapítani. E munkába - bírálói szerint - sok hiba csúszott. A korabeli iratcsomó újbóli felhasználása a kritikák ellenére célszerű. Nagytárkány esetében mind az 1710-es, mind az 1720-as adatok rendelkezésre állnak, mindkét összeírásban possessioként, faluként szerepel. Az összeírások idején 5 családfőt írtak össze a településen. 1715-ben jobbágyként 4, zsellérként 1 családfő szerepel. 1720-ban mindannyiukat a jobbágyok sorában jegyezték föl. Áttekintve a névsort az ötéves eltéréssel készült két listán, két azonos nevet találunk: Varga Gáspár és Szakács György jobbágyként szerepel mindkétszer. Csimle Sámuel, Ruszkay Mihály, valamint Puskás Mihály, Ratz János, Puskás Istók csupán egyszer-egyszer szerepel a jobbágyok, míg Bodnár János a zsellérek sorában. Az összeírtak jogállása hasonló a megye és a Bodrogköz területén tapasztaltakkal, hiszen a szűkebb környezetben 85-88% a job147
