Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)

Takács Péter: Nagytárkány 1770 - 1848 között

Az adatokból is látszik, hogy a viszonylagos állandóságot, stabil megtelepedettséget jelentő úrbéres viszony helyett kedveltebb volt még ebben az időben a lazább viszony, amelyikben a szolgálónépek ragaszkodtak mozgási, költözési szabadságukhoz. A kúriára, majorságba, az allodiumra telepedett szolgáló - béres, cseléd, háziszolga, majorsági zsellér, csősz, kerülő, kondás, csordás, juhász stb. - nem rendelkezett ugyan gyermekeire átörökíthető telekkel, házzal, az ahhoz tartozó appertinentiákkal (szántó, rét, a telki arányhoz igazodó menynyiségú állatok legeltetési joga), de állami adóval sem volt sújtható. Az úri szolgálónépek a földesúr teljhatalma alá tartoztak, s szóbeli vagy írásbeli szerződésben „kikötött” szolgáltatást kívántak tőlük, s azzal arányos jövedelmet biztosítottak számukra (szakmányosok, dohányosok, kertészek, pásztorok, csőszök, kerülők stb.). Nagytárkányban nem volt elhanyagolható az armális, taksás, a kurialista és egytelkes nemesek száma sem.11

Végül a Sátoraljaújhelyen 1774. május 30-án tartott Zemplén megyei nemesi közgyűlésen szentesített nagytárkányi urbáriumban gróf Sennyey Imre generális birtokán négy örökös és öt szabadmenetű jobbágy háznépet és négy benépesítendő desertazsellér-telket regisztráltak. Báró Sennyey Lászlónak két örökös és három szabadmenetelű jobbágy háznépe mellett két házas zsellér háztartását és két zsellérdesertáját regisztrálták.12

E két jelentősebb tárkányi földesúr mellett birtokolt még a faluban telket s a határban földeket báró Dőry László és a nagytárkányi katolikus plébánia. Báró Dőry László a negyed telek nagyságú (fél pozsonyi mérő = 300 négyszögöl) úrbéres telkét, az ahhoz tartozó négy és félhold szántóval és három embervágó réttel együtt taksára engedte Mislei András sóárendátornak. A katolikus plébánia fél pozsonyi mérő nagyságú - appertinentia nélküli - telke fölött ezúttal az itt szolgáló Szloszárik Imre plébános rendelkezett, aki átengedte azt esztendőnként 18 nap gyalogos robotért Csipkés György zsellérnek. -Az úrbérrendező biztosok - összhangban a vármegyei hatósággal - Nagytárkányban az egész telek nagyságát és annak járulékait a következőkben határozták meg. A beltelek itt is - mint országosan - 1200 négyszögöl volt, ehhez járult 20 hold szántó és nyolc embervágó, kétszer ritkán kaszálható rét. Az egész telkes jobbágy négy ökröt, két tehenet legeltethetett a falu határán, bár a falu által felfogadott pásztor, csordás és kondás nem szolgált ekkoriban még Nagytárkányban. A kilencedet - mint korábban - ezt követően is szedhette a földesúr, kivéve a kendert és a lent, ami helyett korábban zsákot adtak. A földesúr erdejéből épületre és tűzre a falu lakói fát kaptak, s az erdőben szabadon makkoltathattak. A községben nem lévén nótárius, a földesuraknak nem szolgált gazdasági inspektor, intéző vagy jószágigazgató, református lelkész, ezért ezek számára legeltetési jogot sem állapítottak meg.

11 Danyi Dezső - Dávid Zoltán: Az első magyarországi népszámlálás (1784-1787). Budapest 1964; Erdemann Gyula: Zemplén megye társadalma a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet időszakában. In Szabad György szerk. A polgárosodás útján. Tanulmányok a magyar reformkorról. Budapest 1990, 348-362. p.

12 Országos Levéltár, Mikrofilmtár. Az 1767-es úrbérrendezés anyaga vármegye soros mikrofilmen. Zemplén vármegye anyagában a falvak kerületenként, azon belül ábécérendben. Nagytárkány a XIII. Zétényi kerületben.

133