Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Takács Péter: Nagytárkány 1770 - 1848 között
szonynak a rendezése céljából parancsolta meg minden jobbágy, házas és házatlan zsellér összeírását, és az általuk usuált javak és az ezekből származó haszonvételek ellenében a földesurak által követelt szolgálatok számbavételét. Magát az összeírást megelőzte a híre: Mária Terézia előbb törvényhozás útján kívánta rendezni a földesurak és jobbágyok szokásjogon és itt-ott a legszeszélyesebb önkényen alapuló viszonyát. Harmóniát akart teremteni a jobbágyi haszonvételek és szolgáltatások között. Államilag kívánta szabályozni a földesurak által a jobbágyoknak átengedett telkek és azok appertinentiáinak milyenségét, és az azokért követelhető szolgáltatásokat. Mivel az országgyűlés az úrbérrendezés végrehajtásához szükséges törvényt nem szavazta meg, az uralkodónő rendelettel kényszerítette ki a rendezést. A parancs végrehajtását az ország nyugati vármegyéiben már 1767-ben foganatosították. Zemplén megyében azonban csak 1772-ben kezdődött, és 1774-ben fejeződött be a munkálat. Ebben az időintervallumban vallatták meg Nagytárkány lakóit is, akik 1774 őszén vehették kezükbe a megyei törvényhatóság által hitelesített urbáriumukat.9 A huzavona, a nemesi rend tiltakozása, az országosan keringő hírek, a bécsi udvar propagandája és a magyar nemesség elég hangos tiltakozása felcsigázták a parasztok érdeklődését is. Ezért a szokásosnál nagyobb érdeklődéssel és izgatottabban várták Nagytárkányban is Aiszdorfer Baltazár összeíró biztost és Szalatzy Gábor úrbéri deputátust, hogy 1772. március 16-án megkezdjék az előzetes felmérést. A név szerint említett urak a megjelölt évben, hónapban és napon maguk elé rendelték Turczonszky Mihály falus-bírót (báró Sennyey László házas zsellére [aki 1774-ben nem szerepelt az úrbéri tabellában]), Téglás István (báró Sennyey László örökös jobbágya), Hajdú István (szabados lakos) és Szakács István (gróf Sennyey Imre generális örökös jobbágya) esküdteket. Ezeket hitükre megeskették, hogy mindenben igazat mondanak, és megkezdték az úrbérrendezés végrehajtásához szükséges előzetes faluvallatást és összeírást.10 Az előzetes összeírás szerint az úrbérrendező biztosok Nagytárkányban 12 jobbágy- és négy zsellérháztartás mellett nyolc desertát (puszta telek) találtak, s a lakosok bevallása szerint az említett úrbéres háznépek 18 pozsonyi mérő beltelket, 208 hold szántót és 87 embervágó rétet usuáltak (használtak). A 12 jobbágy közül hat örökösnek, hat pedig szabadmenetelűnek vallotta magát. A zselléreket szabadmenetelűnek tudták. 9 Az úrbérrendezés irodalma könyvtárnyi. Ebből most csak néhány, a témában eligazító tanulmányra hívom fel a figyelmet. Felhő Ibolya (szerk.): Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. I. k. Dunántúl. Budapest 1970; Soós Imre: Az úrbéri birtokrendezések eredményei Sopron megyében. Sopron 1941; Soós Imre: A jobbágyföld sorsa Heves megyében a XVIII. században. Eger 1957; Wellmann Imre: Pest megye parasztsága és az úrbérrendezés. In Keleti Ferenc - Lakatos Ernő - Makkai László (szerk.): Pest megye múltjából. Budapest 1965, 155-202. p.; Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásainak tükrében. Budapest 1967. Zemplén megyét illetően: Takács Péter - Udvari István: Zemplén megyei jobbágy-vallomások az úrbérrendezés korából /-///. Nyíregyháza 1995-1998 /Periférián Könyvek 1-3./ (A továbbiakban: Takács-Udvari I—III.). 10 Takács-Udvari III, 164-166. p. 132
