Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Gyulai Éva: Nagytárkány birtokosai és adózói a 16 - 17. században
földet: „egy rész homokos, másik mocsáros, nedves a Tisza kiöntései miatt.”221 Ennek ellenére, ahogyan a másfél évszázadon át fennmaradt dézsmajegyzékek tanúsítják, a szántóművelésben az őszi gabona termesztése volt a meghatározó, tavaszi, inkább takarmánynak alkalmas gabonát ritkábban vetettek a falu határában, zabból és árpából ugyanis csak kevesen adtak tizedet. Míg az egyház csak az alapvető termelvényekből sajátította el a termés tizedét, a földesúri joghatóság a gabonakilenceden felül pénzbeli és egyéb járulékokra is kötelezte a jobbágyot. 1674-ben, amikor a battyáni kastélyhoz tartozó uradalomban Nagytárkány urbáriumát is összeírják, a faluban lakó zsellérek és jobbágyok mindegyike fizeti a Szent Mihály napján esedékes évi 50 dénár cenzust, a földesúr konyhájára azonban nem szolgáltatnak ajándékokat, vagyis beltelki termelvényeikből nem részesül az uradalom. Gabonatermésük - búza, rozs, árpa, zab - után kilencedet adnak uruknak; sertéstized ugyan nincs, de minden 6 disznajuk után 1 a földesúré. Robottal is tartoznak, kötelesek a földesúr allódiumán szántani, kaszálni és aratni.222 Amikor Thököly Imre, Felső-Magyarország fejedelme Nagytárkányt fejedelemsége kincstári javaihoz csatolta, a nagytárkányi kastély és uradalom udvarbírájának adott utasítás felsorolta a jobbágyok legfontosabb szolgáltatásait, melyek között a kilenced és cenzus mellett a földesurat illető bírságpénz és az ajándékok is szerepelnek.223 Fontos kérdés a szántóművelés agrártechnikája, a 16-17. századi Magyarországon ugyanis a hagyományosabb két- és modernebbnek számító háromnyomásos rendszert is ismerték a telki gazdaságok. A nagytárkányi művelési rendszer vizsgálatára elégtelenek a források, mint láttuk, az allódium szántói két nyomásban voltak, nem hagyhatjuk viszont figyelmen kívül, hogy a református egyház-látogatási jegyzőkönyvek szerint a 17. század első felében az egyháznak három nyomásban vannak a földjei, mégpedig mindegyikben ugyanannyi parcella.224 Fia az egyház saját földjeit, melyeket a földesuraktól vagy a hívektől nyertek alapítványként, három nyomásban szántotta és vetette, a faluközösséget illető nyomáskényszer miatt a többi jobbágynak is így kellett a kültelki parcelláit művelnie, más szisztéma nehezen képzelhető el, igaz, Felső-Magyarország keleti vidékein a kétnyomásos rendszer dívott. Egy telekhez ugyanannyi parcella tartozott minden határrészben, s a nyomáskényszeren alapuló szokásjog alapján határozták meg, hogy melyik évben melyik nyomást vetik be őszi gabonával, melyiket tavaszival, s melyik lesz az ugar. A bevetetlenül hagyott nyomáson is el kellett bizonyos munkákat végezni, 1684. június 28-án az udvarbíró már elvégeztette az allodiális szántók ugaroltatását.225 Az egyik nyomást Felső nyomásnak, a másikat Alsó mezőnek nevezték,226 a harmadik neve nem szerepel a for-221 Tasnádi Nagy 1881 (OSZK Föl. Hung. 1932) I. köt. 500. p. 222 MÓL UeC 7/31. UetC CD-ROM 223 Minden rendbéli proventusokra jól vigyázzon Provisor Urunk, akárminémű adó legyen, pénzbeni cenzus, bírság, désma, tyúk, lúd, komló, kender, olaj, bárány, vad madár... 1684. Idézi: Siska 2003. 291. p. 224 Vagyon három nyomás, mindeniken hat-hat föld vagyon. (1639) Dienes 2001. 335. p. 225 Függelék II. 226 Függelék I. 115
