Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Gyulai Éva: Nagytárkány birtokosai és adózói a 16 - 17. században
rásokban. A nyomásrendszer kérdését csak újabb források felbukkanása oldhatja meg, egyébként az is elgondolkodtató, hogy 1696-ban a telkes jobbágyok közül ketten (Varga János és Szakács György) 12 pozsonyi mérős földdel rendelkeztek (3x4 mérőssel?), míg három jobbágy (Orosz István, Nagy Mihály, Szaniszló János) csak 8 mérőssel (2x4 mérős?), ami talán vegyes nyomásrendszerre mutat, további kútfők híján azonban eldönthetetlen a kérdés. A telki gazdasághoz kaszálók is tartoztak, míg a legeltetés általában közös területeken folyt a tradicionális üzemszervezetben. Az említett 1684. évi udvarbírói utasítás is megemlékezik a szénatermő rétekről: „Nyilván vagyon, hogy az tárkányi és több jókban [= jószágokban] rétek és kaszálók vannak.”227 1684-ben a falu urbáriuma szerint kb. 219 szekér szénát kaszálhattak le a tárkányi rétekről.228 A Tisza áradása a rétgazdálkodásnak is kárára volt, hiszen az elöntött mezők csak lassan száradtak ki, sőt még a 18. század végén is volt állandó mocsár a falu területén az 1788. évi I. katonai felmérés adatai szerint.229 Bár gyümölcstermesztésről csak a földesúri gazdálkodásra vonatkozóan szólnak a források, ártéri és beltelki gyümölcsösökkel minden bizonnyal a jobbágyok is rendelkeztek, ezek után azonban nem kellett adózniuk. A rövid életű 16. századi tárkányi borászatról már volt szó, de ha a faluban nem is, a régió szőlőhegyein, így a közeli Királyhelmecen és Kövesden bizonyára a nagytárkányi jobbágyoknak is voltak szőleik, hiszen a bor a legjobban eladható árucikk volt a kora újkorban. Az állattenyésztés az erdőhasználatnál említett makkoltató disznótartáson túl nem volt Nagytárkányban jelentős. Az egyházi dézsma jegyzékeiben - az egyház a bárányok (és kecskék) után is szedte a tizedet - ugyanis alig szerepelnek nagytárkányi jobbágyok. 1572-ben a bodrogközi falvak jó része tetemes báránytizedet szolgáltatott, a legtöbbet Nagygéres (435 db), Kisgéres (259 db) és Perbenyik (379 db), de Bély (117 db) és Battyán (112 db) jobbágysága is adott a bárányokból dézsmát, Nagy- és Kistárkány azonban nem szerepel a listán.230 Az 1601. évi dézsmajegyzék szerint Varga Gergely bíróságában Török János 16, Grepsi Demeter özvegye pedig 13 kecskéje után fizetett 1 R.Ft 5 dénár, illetve 88,5 dénár megváltást, míg a földesúr, Paczoth Ferenc nem engedte, hogy két szabadosát megdézsmálják.231 1610-ben a kistárkányi Csete István és Paci Mihály fizet 35-35 dénárt bárányai után,232 1644-ben pedig Nagytárkányban Tompa Ferenc és Serfőző Márton 14-14 juha után 1-1 R.Ft-ot ad a dézsmaszedőknek.233 227 Idézi: Siska 2003. 290. p. 228 Függelék I. 229 Die Wiesen sind meist sumpfig doch troknen die beim Ort befindlichen wieder aus. Im Ort selbst ist ein beständig bleibender Sumpf. (Nagytárkány). I. katonai felmérés DVD-ROM 230 Tasnádi Nagy 1881 (OSZK Foi. Hung. 1932) II. köt. 454. p. 231 MOL E 158 Zemplén 1601/10 232 MOL E 158 Zemplén 1610/11 233 MOL E 158 Zemplén 1644/13 116
