Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Bukovszky László: Az 1848 - 1849-es forradalom és szabadságharc mátyusföldi eseményei
A papi tized megszüntetését kimondó 1848:13. te. alapján további kötelező anyagi szolgáltatástól szabadították meg a jobbágyságot. A törvény eredeti tartalmát azonban néhány helyen másképpen értelmezték. Farkasd esete példaértékű. A helyi hívek a törvényre hivatkozva a katolikus paptól mindennemű szerződéses kötelességet, szolgáltatást megtagadtak, ami alól az említett törvény viszont nem mentette fel őket. Brunner György farkasdi plébános kétségbeesetten panaszolta a kegyúrnak, gr. Károlyi Lajosnak, hogy a „farkasdi plébániának megszűnnie kell, ha pénz és munkabéli járandóságot is megtagadná a nép a papiul”18. Több településen az úrbéri szolgálatok megszüntetéséből arra következtettek, hogy azzal együtt a kisebb regáléjogok (italmérési és mészárszéki jog) az önkormányzatok hatóságába kerülnek. De az, hogy ezek továbbra is a földesúri hatóságjogaiban maradtak, több helyütt elégedetlenséget szült. A negyedéves italmérés (Szt. Mihálytól karácsonyig) jogán túl az ún. kocsmáltatási jogot csaknem minden település magának követelte, vagy szerette volna megszerezni. Népképviseleti választások A jobbágyság földesúri kötelességeit megszüntető törvények mellett az egyik legjelentősebb társadalmi átalakulást a népképviseletről hozott törvények hozták magukkal. A rendi képviseletet felváltó népképviseleti elv egyaránt érvényt szerzett a megyei hatóság ideiglenes gyakorlatánál (1848:16. te.), majd a későbbi országgyűlési követválasztásnál (1848:5. te.). A két törvény alapján megszűnt a nemesség több évszázados kivételes joga a közügyek kizárólagos irányításában és a törvényhozás területén. A vagyoni cenzus alapján a törvény aktív és passzív választójogot adott az értelmiségi rétegnek, jobbágyoknak, iparosoknak, az ország összlakossága majd 10%-ának. A törvény szerint a megyei közgyűlés, melynek tagja volt minden nemes a vármegye területén, megszűnt. Szemere Bertalan belügyminiszter utasítása alapján mindkét vármegye - Pozsony és Nyitra - május 1-jén nyilvános nagygyűlést tartott a törvényhatósági feladatok további meghatározásáról, ahol először vehettek részt a községek képviselői is. Mindkét helyen több ezres tömeg jelent meg a történelmi megyegyűlésen, ahol a megyei állandó bizottság megválasztásán túl az új törvénycikkek magyarázása mellett meghatározták a soron következő országgyűlési választások választókerületeit.19 Nyitrán a Szent Márton-dombon megrendezett nagygyűlésen kb. 6-7 ezren vettek részt az egész megyéből, ahol a törvényt részben kijátszva megválasztották a 766 tagú állandó bizottmányt. A választások során a radikális nyitrai és az érsekújvári népkör szimpatizánsai kerültek többségbe a választmányban a konzervatívokkal szemben.20A pozsonyi megyegyűlésről kevesebb információval rendelkezünk. A május 1-jei népgyűlés elé az uradalmi tisztviselők aggodalommal tekintettek, egy esetleges erőszakhullámtól tartottak, nem megalapozatlanul, amire fentebb már utalást tettünk. A rendelkezésünkre álló források nagyon szűkszavúak a gyűléssel kapcsolatosan. Csak annyit jegyeznek meg, hogy a megyeszékhelyen tartott ülésen Jankó Mihály első alispán elnökölt, ahová a falvak képviselői is felutaztak. A közgyűlésen a megye két volt ország96
