Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Bukovszky László: Az 1848 - 1849-es forradalom és szabadságharc mátyusföldi eseményei
elnökletével kilenc személyt ítélt komáromi várfogságra, köztük Pór János sopornyai községi jegyzőt.10A zsidópogrom átterjedését a jelentős számú zsidó lakossággal rendelkező Galántán Sebestény László római katolikus plébánosnak a szerveződő nemzetőrséggel sikerült megelőznie.11 Néhány településen (Vágsellye, Nádszeg) ugyan elhatározták az ott élt zsidók kiűzését, de arra a helyi és a megyei tisztviselők józansága miatt nem került sor. A további vérontást az is fékezte, hogy a pozsonyi zsidópogrom miatt 1848. április 25-én Szemere Bertalan belügyminiszter a közrend fenntartásával Tarnóczy Kázmér Nyitra megye első alispánját kormánybiztosi megbízással a megyébe rendelte, sőt jogkörét május 3-ától Nyitra megyére is kiterjesztette.12 Az antiszemita villongások mellett további problémát jelentett az úrbéri terhek eltörlését és a papi tizedet kimondó törvénycikkek félremagyarázása. Az 1848:9. te. ugyan törvényerőre emelte az úrbéri terhek, szolgálatok megszüntetését, de a közös legelőhasználatot csak abban az esetben mondta ki, ha abban az érintett felek szerződésben már megegyeztek. Több településen ebből adódott a félreértés, erre ugyanis még csak kevés helyen került sor. Ettől függetlenül az érintett településeken a jobbágyok nem voltak hajlandók a közös legelőkre ráengedni az uradalom jószágait. Az első komolyabb összetűzés Farkasdon történt, gr. Károlyi Lajos uradalma és a mezőváros lakosai között. 1848. május 6-án 150 feldühödött farkasdi mindenáron meg akarta akadályozni az uraság juhnyájának behajtását a településre, illetve a közös legelőre. A botokkal, karddal felfegyverkezett kisnemesek és jobbágyok az uradalom ispánjánál követeltek orvoslást. Az eset május 24-én már oda fajult, hogy az elégedetlenkedők tettlegesen bántalmazták az uradalom hajdúit, és késsel támadták meg Sztankovics István uradalmi ispánt, és házának felgyújtásával fenyegették meg.13 Tarnóczy Kázmér kormánybiztos parancsára vizsgálat indult az esettel kapcsolatosan. Június elején két személyt izgatás vádjával a vármegye börtönébe zártak, a közrend fenntartására pedig lovas katonaságot helyeztek el a mezővárosba.14 Hasonló esetre került sor Nádszegen is május 14-én. Néhány feldühödött jobbágy elhatározta, hogy az Esterházy-uradalom juhait és marháit elkergetik a közös legelőről. A felkavart indulatokat a községi jegyzőnek sikerült megfékeznie.15 Hertelendy Ferenc, az Esterházy-uradalom feketenyéki ispánja a körzetébe tartozó településekről is hasonló értelemben írt. Vízkeleten bár május elején már békesség volt, de az csak Németh Sándor szolgabírónak volt az érdeme, aki „lecsillapította a pajkos kaján embereket”. Az indulatok megfékezésében ugyanakkor több helyütt használt a nádor által 1848. április 26-án elrendelt statárium16 (rögtönítélési joggyakorlás) esetleges érvényesítése. Deáki község ugyan már 1844-ben a tagosítás első szakaszában elvált a pannonhalmi apátságtól mint földesúrtól, de a közös legelő és irtásföldek használata és más, a helyi jobbágyság szempontjából fontos kérdésre több mint húsz év után sem találtak megoldást. Éppen ezért 1848 júniusában a község elöljárósága nevében Bús Benedek bíró egy tizenkét pontban megfogalmazott beadvánnyal fordult az igazságügy-miniszterhez, Deák Ferenchez.17 95
