Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Bukovszky László: Az 1848 - 1849-es forradalom és szabadságharc mátyusföldi eseményei
Bukovszky László Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc mátyusföldi eseményei Egy több évtizedes belpolitikai folyamatból és a Lajtától nyugatra zajló forradalmi események progresszív erejéből merítve 1848. március 15-én Pesten kitört a forradalom. A legnagyobb néptömeget megmozgató eseményekre ugyan Pesten került sor, de az ország törvényes változását előirányzó törvények megalkotása és elfogadása a Pozsonyban ülésező utolsó rendi országgyűlésen történt. Az utolsó ülésszak alatt 1848. március 15-e és április 10-e között az országgyűlés sarkalatos törvényeivel megalkotta a polgári, demokratikus Magyarország alapjait. Az uralkodó - V. Ferdinánd - által április 11-én szentesített törvények az elnyert általános polgárjogok (választójog, gyülekezési jog, törvény előtti egyenlőség stb.) mellett bevezették a közteherviselést, megszüntették a jobbágyok úrbéri szolgáltatásait és az egyházi tizedet. A mátyusföldi települések lakossága nagy várakozással tekintett az országgyűlés törvényalkotási tevékenysége elé. Mivel a régió lakosságának többsége úrbéres jobbágy volt, az elfogadott törvényeket nagy örömmel fogadták. A vidék lakossága meglepően jól értesült volt az országgyűlés munkájáról és az egyes törvénytervezetekről, hiszen Pozsonyban könnyen hozzájuk lehetett jutni, de a pesti eseményekről is valós információkkal rendelkeztek. Éppen ezért Pozsony vármegye első alispánja, Jankó Zsigmond 1848. március 20-án arra utasította a megye főszolgabíráit, hogy míg a törvényeket az uralkodó nem hagyta jóvá, addig azok „semmi erővel nem bírnak” és azok félremagyarázása alapján ha „valami tetleges lépésekre vetemednének, azzal tsak ezen czélnak kivitelét hátráltatnák".1 A régió országgyűlési követei közül a két Pozsony megyei követ (Olgyai Titusz és Bartal János) a radikális párthoz állt közelebb, ellenben a két Nyitra megyei követtel (Tarnóczy Kázmér és Majláth Imre), akik a konzervatív párt ékes szószólói voltak. Maga Tarnóczy a jobbágyfelszabadítás és a közteherviselés törvénybe iktatása után egy ominózus törvényjavaslattal az események középpontjába került. Az alsótábla március 25-i ülésén törvényjavaslatát Széchenyi István mint az ülés elnöke széttépte, sőt még a nyomdából is elkoboztatta.2 Forrongó tavasz Az utolsó rendi országgyűlés törvényalkotási eredményét a régió lakossága a liberális ellenzék, és azon belül is Kossuth Lajos érdemeként értelmezte. Kossuth népszerűségét mutatja, hogy még a sarkalatos törvények elfogadása előtt 93
