Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)

Bukovszky László: Előszó

gyelembe véve a régió ezeréves történetét a politika-gazdaság-társadalom-kul­­túra beosztáshoz igazodva, tárgykörökre bontva tárgyalja. A kötet bevezető, első tanulmánya a Mátyusföid történeti meghatározására keresi a választ. Az írásos forrásokban a 14. században (1384) előforduló elne­vezés „terrae Mathei” Csák Máté birtokait jelölte egészen a Trencsén megyei Nedectől. A következő évszázad elején a források alapján a Pozsony vármegyén belüli Mátyusföld-meghatározás egy önkormányzati területre - „comitatus de Mathyvsfelde” enged következtetni. Az 1545. évi tizedjegyzék összeírásában már a „Mathvsfelde districtus” megjelöléssel találkozhatunk. E három adatból nyilvánvaló, hogy két évszázad alatt a régiót megjelölő Mátyusföid fogalom egy­re szűkülő természetföldrajzi, valamint közigazgatási egységet alkotott. Ezt iga­zolják a forrásokban szereplő terra (terület), comitatus (megye), majd a distric­tus (járás, kerület) megjelölések. A Mátyusföid földrajzi és közigazgatási értel­mezésében a reformáció idején fordulat állt be. Az 1592-ben Galántán tartott zsinaton megalakult a Felső-Dunamelléki Református Egyházkerület, melynek egyik egyházmegyéje a mátyusföldi volt. Az egyházmegye jóval nagyobb terüle­tet ölelt magába, mint a 16. század első feléből származó források tanúsítják. Magában foglalta a szomszédos Nyitra vármegye Alsó járását, a Felső járásnak, a Nyitra folyó bal partjának jelentős részét Nyitráig, sőt az egész Szigetközt is. Maga a mátyusföldi jelző ugyanakkor a 17. századtól az azonos nevű települé­sek megkülönböztetésére is szolgált. Ilyen volt például a mai Hidaskürt esete, melyet a források mátyusföldi Kürtként említenek, de a szomszédos Feketenyék is, melyet Mátyusnyékként említenek a későbbi források. Az általunk tárgyalt Mátyusföid közigazgatási szervezetének bemutatása a háromlépcsős vármegye-járás-község (mezőváros) igazgatás elemzésére épül. A már fent említett természetföldrajzi térség a történelem során két rövid időszak­tól eltekintve megyei szinten sose alkotott egy közigazgatási egységet. A királyi, a nemesi, majd a polgári vármegyék kialakulása során a régió határválasztója a Vág folyó és a Holt-Vág volt. Az ettől nyugatra eső terület Pozsony, míg a ke­letre eső terület Nyitra vármegye része volt. A polgári megyerendszer csehszlo­vák időszaka alatt szakítottak a több évszázados történelmi hagyománnyal. 1923. január 1-jétől Nyitra megye Vágsellyei járását Pozsony nagymegyéhez, zsupához csatolták. A Bach-korszak közigazgatási rendszerét leszámítva, elő­ször fordult elő, hogy a régió közös megyei igazgatás alatt állt. Az első bécsi döntésig érvényes állapotot a visszacsatolt területek szerveződő megyerend­szere érvényben hagyta az új megye - Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegyék - felállí­tásával. A régión belül az ezer év folyamán egy szabad királyi város sem alakult ki. Ugyanakkor korszakonként eltérő számú mezővárossal találkozhatunk. A 13-14. századtól kialakult első oppidumok földesúri hatóság alatt álltak, és az elnyert privilégiumok által kisebb gazdasági, kereskedelmi központokká alakul­tak. A világi hatóság alatt állt mezővárosok között önálló csoportot képez a ne­mesi mezővárosi jogállású Galánta. Mohács után néhány mezőváros a török tá­madásai ellen palánkvárral vagy földsánccal védekezett (Farkasd, Vágsellye, 8

Next

/
Thumbnails
Contents