Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Bukovszky László: Előszó
gyelembe véve a régió ezeréves történetét a politika-gazdaság-társadalom-kultúra beosztáshoz igazodva, tárgykörökre bontva tárgyalja. A kötet bevezető, első tanulmánya a Mátyusföid történeti meghatározására keresi a választ. Az írásos forrásokban a 14. században (1384) előforduló elnevezés „terrae Mathei” Csák Máté birtokait jelölte egészen a Trencsén megyei Nedectől. A következő évszázad elején a források alapján a Pozsony vármegyén belüli Mátyusföld-meghatározás egy önkormányzati területre - „comitatus de Mathyvsfelde” enged következtetni. Az 1545. évi tizedjegyzék összeírásában már a „Mathvsfelde districtus” megjelöléssel találkozhatunk. E három adatból nyilvánvaló, hogy két évszázad alatt a régiót megjelölő Mátyusföid fogalom egyre szűkülő természetföldrajzi, valamint közigazgatási egységet alkotott. Ezt igazolják a forrásokban szereplő terra (terület), comitatus (megye), majd a districtus (járás, kerület) megjelölések. A Mátyusföid földrajzi és közigazgatási értelmezésében a reformáció idején fordulat állt be. Az 1592-ben Galántán tartott zsinaton megalakult a Felső-Dunamelléki Református Egyházkerület, melynek egyik egyházmegyéje a mátyusföldi volt. Az egyházmegye jóval nagyobb területet ölelt magába, mint a 16. század első feléből származó források tanúsítják. Magában foglalta a szomszédos Nyitra vármegye Alsó járását, a Felső járásnak, a Nyitra folyó bal partjának jelentős részét Nyitráig, sőt az egész Szigetközt is. Maga a mátyusföldi jelző ugyanakkor a 17. századtól az azonos nevű települések megkülönböztetésére is szolgált. Ilyen volt például a mai Hidaskürt esete, melyet a források mátyusföldi Kürtként említenek, de a szomszédos Feketenyék is, melyet Mátyusnyékként említenek a későbbi források. Az általunk tárgyalt Mátyusföid közigazgatási szervezetének bemutatása a háromlépcsős vármegye-járás-község (mezőváros) igazgatás elemzésére épül. A már fent említett természetföldrajzi térség a történelem során két rövid időszaktól eltekintve megyei szinten sose alkotott egy közigazgatási egységet. A királyi, a nemesi, majd a polgári vármegyék kialakulása során a régió határválasztója a Vág folyó és a Holt-Vág volt. Az ettől nyugatra eső terület Pozsony, míg a keletre eső terület Nyitra vármegye része volt. A polgári megyerendszer csehszlovák időszaka alatt szakítottak a több évszázados történelmi hagyománnyal. 1923. január 1-jétől Nyitra megye Vágsellyei járását Pozsony nagymegyéhez, zsupához csatolták. A Bach-korszak közigazgatási rendszerét leszámítva, először fordult elő, hogy a régió közös megyei igazgatás alatt állt. Az első bécsi döntésig érvényes állapotot a visszacsatolt területek szerveződő megyerendszere érvényben hagyta az új megye - Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegyék - felállításával. A régión belül az ezer év folyamán egy szabad királyi város sem alakult ki. Ugyanakkor korszakonként eltérő számú mezővárossal találkozhatunk. A 13-14. századtól kialakult első oppidumok földesúri hatóság alatt álltak, és az elnyert privilégiumok által kisebb gazdasági, kereskedelmi központokká alakultak. A világi hatóság alatt állt mezővárosok között önálló csoportot képez a nemesi mezővárosi jogállású Galánta. Mohács után néhány mezőváros a török támadásai ellen palánkvárral vagy földsánccal védekezett (Farkasd, Vágsellye, 8
