Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Strešnák Gábor: A Mátyusföld újkori nemes társadalma
A 16. század végén fokozatosan teret kaptak azok a családok, amelyek a későbbiek folyamán az arisztokrácia körében is élvonalbelieknek számítottak és hosszú időre, egészen a 20. század elejéig döntő szerepet játszottak a térség életében. Ilyenek a Pálffyak, akik esetében Pálffy Miklósnak a pozsonyi vár főkapitányává, majd a megye főispánjává (1580) való kinevezését határkőként értelmezhetjük, vagy a galántai Esterházyak, akik a 15. században Galántán még saját bírót tartó Bessenyey család főágának kihalása révén, s egyben házasságkötés útján jutottak itt nagyobb birtokhoz (1590).5 Később, a Thurzók kihalása után a semptei uradalom megszerzésével Mátyusföld legnagyobb birtokosaivá váltak. Birtokaikat ekkor Tallóson, Nyéken, Felsőszelin, Pallócon, Ónyon, Taksonyon, Nagymácsédon, Szencen, Szereden, Farkashidán, Szentábrahámon, Keresztúron, Nádszegen találjuk. A Pálffyaknak ugyanekkor - a csallóközi és hegyentúli számottevő birtokaikon túl - Szenckirályfán, Keresztúron, Botszegen és Nagyfödémesen volt birtokuk.6 A jelentősebb birtokos nemesek közül a 17-18. század fordulóján a Csákyakat Magyarbélen, a Viczay családot Nebojszán, Pribilákat Barakonyon, Lyndvayakat Vízkeleten, Dobsákat Pusztafödémesen, Baloghokat Nebojszán stb. találjuk.7 Az 1717-es, Pozsony megye szerveinek fenntartására a megyei nemességtől beszedett háziadó (taksa) számbavételekor az Alsó-külső járásban összesen 35 fő- és birtokos nemest jegyeztek fel. Ezek közül a legtöbbet Levenburg grófja (233 forint 60 dénárt), Esterházy József gróf (164 forint 80 dénárt) és Esterházy Antal gróf (115 forint 40 dénárt), a legkevesebbet Szőlősy János (4 forint 23 dénárt) és Nyáry István özvegye (2 forint 40 dénárt ) fizetett. A többiek között ott találjuk az Andrássy, a Balogh, a Benchich, a Bene, a Bokros, a Czauner, az Ernyő, a Kelecsény, a Lipthay, a Madocsay, a Majláth, a Már, a Pásztory, a Rudnyay, a Szegedy, a Simony, a Skarbala, a Thédy stb. család képviselőit. Érdekességként említjük, hogy ugyanezen számbavétel alkalmával a hivatalban lévő főispán, Pálffy Miklós gróf taksája 912 forint 80 dénárt tett ki.8 A megyei birtokos nemesség alkotta általában azt a réteget, akik közül a megye hivatalnoki és egyéb tisztjét ellátó személyek kikerültek. Bár ezeket a tiszteket megyei tisztújító általános közgyűléseken végzett választások útján foglalták el, megválasztásuk legnagyobb esélyével mégis ők rendelkeztek. Mindez természetesnek is mondható, hiszen lakhelyük szűkebb-tágabb környékén, a helyi kisnemességgel összehasonlítva vitathatatlanul nagyobb gazdasági potenciállal és az ebből származó befolyással, tekintéllyel bírtak. Gazdagabb kúriáik tartozéka részeként 77 27. Magyar nemes a 16. században
