Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Novák Veronika: A Mátyusföld a törökök szomszédságában és II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának idején
lakói adót fizettek minden személy és háztartás után, továbbá tizedet adtak a búza kétszeres terméséből, a méhkasok után, fa- és szénaadót, juhadót, sertésadót és csőszdijat fizettek. A folyókon működő malmok után is kellett adót fizetniük. A törököknek fizetett adókon kívül a falvak lakóinak gyakran saját földesuruknak is adózni kellett, így nem csoda, hogy gyakran nem fizettek az egyiknek vagy a másiknak, vagy nem fizették a teljes kiszabott összeget. Több földesúr, köztük a nagyszombati rektor (a sellyei uradalom földesura) szintén szigorúan megtiltotta a törököknek való adózást, mivel miután Nyitrát 1664-ben a császári csapatok visszafoglalták, a császár rendeletben tiltotta meg az adózást. Konkrét adatok maradtak fenn arról, hogy a sellyei bfrót többször behívatták a törökök az újvári erődbe adóügyben. 1664-ben a várost felégették, összes lakóját elhurcolták, a kastélyban levő őrt elvitték és a három Sellyéhez tartozó falut is lerombolták. Sellyén a 300 házból 30, Királyfán a 100 házból 20, Hosszúfalun a 80 házból 9, Pereden a 150 házból csak 40 maradt meg. Tanulva az esetből, a sellyeiek az itteni erőd kiépítése után is fizettek az Újvárban állomásozó töröknek. Bizonyítják ezt az újvári bég, Mehmed Csausz 1667-1673 és Ahmed Hadzsi 1679-ben írt levelei, amelyeket a város elöljáróihoz intéztek. Miután 1663-ban elfoglalták a törökök Érsekújvárt, az uralkodó Lipót császár egy új védelmi rendszer kiépítését rendelte el, aminek eredményeként katonai erődök jönnek létre a Vág mentén. 1665-ben elrendelte, hogy Sellyén is katonai erődítményt építsenek.5 A nagyszombati rektornak, Vid Lászlónak ugyanakkor ígéretet tett, hogy az egyetem földesúri jogai nem fognak Sellyén csorbát szenvedni. Az erőd Ludvig Souches tábornok vezetésével készült el a német és magyar katonák számára. Az erődítmény első kapitánya Blaunizay Gáspár Sándor volt. Az erődítmény építésénél Pozsony és Nyitra megye lakossága is köteles volt segíteni. Ez vonatkozott a városokra is. Az erődítmény a várostól egy „ágyúlövésnyire” a Vág partján épült, palánkból, vagyis cölöpökből, deszkákból, gerendákból, sárral tapasztott és földből hányt falai voltak. Az építkezésnél felhasználták a sellyei temető kerítéséből, egy régi kápolnából (amely a temető végében volt), a vecsei elpusztult templomból származó téglákat és faanyagot, valamint a környező falvakban található épületköveket. Az erődöt vizesárkok védték, ahová a Vágból folyt a víz. A katonák deszkából készült ideiglenes szálláshelyeken, barakkokban laktak. Az erőd két részből állt, az egyikben német, a másikban magyar katonák voltak. A katonák, akiknek gyakran nem fizették meg zsoldjukat, több erőszakosságot követtek el a környék lakóival. A megyei közgyűlésekre, főleg Pozsony megyébe sok panasz érkezett a falvak földesuraitól. Az erőd eredeti szerkezetében nem állt fenn sokáig, a Vág vizének kiáradása ugyanis lerombolta. Ez 1673 és 1675 között történhetett. Az új német és magyar erődöt nem a régi helyén, hanem a város mellett építették úgy, hogy annak része lett az a városrész, amelyben a templom és a kastély állt. Az új katonai szálláshelyeket a kastélytól balra és jobbra helyezték el. A kastély falai meg voltak erősítve és körös-körül vizesárok (a Vág idevezetett vize) védte az épületet. Az erőd csak a város egyik részét foglalta magában, a város másik része, amelyben a pusztítás után a házakat nem lehetett körülkeríteni, az erődön kívül maradt. Sellye ekkor minden adófizetés alól fel volt mentve. 67
