Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Novák Veronika: A Mátyusföld a törökök szomszédságában és II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának idején
1551-ben kelt oklevelével pedig megparancsolta Sellye város elöljáróinak, hogy ne merészeljék a naszádosokat bármiféle adóval is terhelni.1 A Mátyusföld más települései is tetemes károkat szenvedhettek az első török támadások idején. Ezt látszik bizonyítani az 1533-as adóösszeírásban feltüntetett épülő házak száma is, Galántán 4, Szencen 30, Alsószerdahelyen 20, Gányon 4, Felsőszeliben 4, Vágán 4 házat sorolva ide. TXr&k nuartítác. - mtiUi.c fH/űk/xfiÁs} mbftii&s - Uftavmormáítöfí űametszét 1Š43Í 20. Török pusztítás A régió a további török pusztítást még 1560 előtt megérte, amit a 16. század második felében kelt oklevelekben leírt lakatlan, elhagyott jobbágytelkek, kúriák száma bizonyít a legjobban. Ezek gyakran lettek zálogbirtokok. Feltűnően sok elhagyott kúria és telek cserélt 1560 után gazdát Galántán, de sok zálogba adás történt más településeken is. Ugyancsak jellemzője e korszaknak, hogy több helyütt a háborús idők következtében megváltoztak vagy ködössé váltak a település birtokviszonyai. Az egyik legjelentősebb változás a turóci premontrei rend birtokait illette (Hosszúfalu, Királyfa, Pered, Sellye). Ezeket több változás után az esztergomi érsekség, majd 1586-ban a jezsuita rend kapta meg az uralkodótól. Deáki birtokviszonyaiban is változások történtek, a 16. század második felében a falu egy része az esztergomi érsekség birtoka volt. Megnőttek az idegen birtokokkal szembeni erőszakos foglalások, jószágelhajtások. Gyakoriak voltak az óbudai apácák diószegi birtokai ellen elkövetett jogtalanságok is. Több nemesi család vesztette el birtokát nemcsak kihalás, hanem a törökhöz való átállás miatt is. Ilyenek voltak pl. a Borsyak Galántán, akiknek birtokát az uralkodó újraadományozta 1590-ben. Több nemesi család számára nagy terhet jelentett a kötelező hadállítás is, ugyanakkor a török portyáknak kitett területeken az uradalmaknak is be kellett rendezkedniük a védelemre, ami szintén kiadással járt a földesúr számára. Több vagyonösszeírásban találunk ilyen irányú adatokat. 1591-ben a sellyei kápolna leltárában 31 talpas puska, 6 puskapálca és 6 ágyú volt feltüntetve. Hasonló helyzet volt Galántán is. Több földesúr a török fog64
