Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Novák Veronika: A Mátyusföld a törökök szomszédságában és II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának idején
ságba esett lakosok kiváltására külön adót szedett. Ilyen adót fizettek az esztergomi érsekség falvai: Vága, Alsószerdahely és Zsigárd.2 A 16. század végén Mátyusföld legnagyobb települése Szene volt, ahol 1593-ban 361 házat tartottak nyilván. Ugyanakkor Galántán 39, Vágsellyén 175, Farkasdon 76, Deákin 117, Vecsén 21, Pereden 63, Zsigárdon 36, Negyeden 54 ház állt. A 16. század végén, 1599-ben még egy pusztítást végzett a török a Mátyusföldön. A fennmaradt adatok szerint Sellye lakói Pakay Miklós katonának köszönhetően 1599. október 11-én tudomást szereztek a készülő támadásról. Sokan elhagyták a várost, köztük a kollégium diákjai is. A törökök elől fejvesztetten visszavonuló katonákat Somogyi Farkasnak, Pozsony vármegye kapitányának sikerült megállítania. Mintegy 300 fős csapatát a Vág mentén állította fel. A törökök október 12-én délután két óra tájban a Vág túlsó partjára értek, látva az ellenállást és nem ismerve a sereg nagyságát, visszavonultak. A törökök ugyan nem pusztítottak Sellyén, de a környéket nem kímélték. Ennek egyik bizonyítéka, hogy néhány településen erősen csökkent a meglevő házak és lakosok száma. Pusztafödémesen pl. 1598-ban 23 ház volt, ebből 11-ben nemesek, 12-ben pedig zsellérek éltek. 1600-ban már csak 5 zsellérház és 5 nemesi kúria volt a faluban. A Mátyusföld lakosságának csökkenése a 17. század elején részben a török támadások, részben az 1602-ben pusztító pestisjárvány eredménye volt. Ugyancsak kedvezőtlenül hatottak a lakosság számának alakulására a vallási ellentétek is. Komoly pusztításokat szenvedtek el Mátyusföld települései a Bocskai István vezette Habsburg-ellenes felkelés idején is, és főleg a sellyei uradalom települései. Sellyét lllésházy hajdúi nemcsak elfoglalták, hanem az itt lévő ingóságok nagy részét el is hurcolták, magát a várost pedig a nagyszombatiaknak elzálogosították. Ez a kedvezőtlen állapot a városban 1610-ig tartott. Nemcsak a Habsburg-ellenes felkelések katonái, hanem természetesen az osztrák császár oldalán harcoló zsoldosok sem kímélték a falvakat. Ábrahámról 1634-ben feljegyezték, hogy Buquoy de Longueval Károly császári vezér csapatai égették fel templomát és minden bizonnyal lakóházait is 1621 előtt. Bethlen csapatai pusztítottak Diószegen, Nagyfödémesen is. A galántai felső kastély 1627-ben készült leltárösszeírásából megtudhatjuk, hogy a kastély bár nem tartozik az eddig ismert törökellenes erődítmények közé, a város lakói számára a 17. század első felében védelmi szerepet töltött be. A leltári tárgyak közt ugyanis fegyvereket, puskákat, kardokat, ágyúkat találunk.3 A másik galántai kastély is ilyen védelmi funkciót töltött be a régészeti feltárások bizonyságai alapján. A 17. század első felében a török csapatok legnagyobb pusztítására Mátyusföldön 1638-1639-ben került sor. Néhány települést csaknem teljesen újra kellett építeni. Vecse, Sellye és Farkasd lakói minden adófizetés alól fel voltak mentve. Az összeírásokban elhagyott falvakként vannak feltüntetve. Miután ezek a falvak újraépültek, 1661 előtt újabb török támadás érte őket. Az 1661- es összeírás szerint a Sellyén található 68 jobbágytelek közül 50 részben vagy egészen puszta volt. A helyzet még rosszabb lett, amikor a törökök 1663-ban elfoglalták Érsekújvárt. Jelenlétük a Mátyusföld csaknem egész területén állan65
