Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Novák Veronika: A Mátyusföld a törökök szomszédságában és II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának idején
Novák Veronika A Mátyusföld a törökök szomszédságában és II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának idején A törökök már a 15. században komoly veszélyt jelentettek Magyarország számára. Döntő csapást a magyar hadakra 1526. augusztus 29-én Mohácsnál mértek. A magyar király, II. Lajos életét vesztette a csatában. A hadsereg szétbomlott, az államvezetés összeomlott, nem volt erő, amely a török prédának kitett országot összefogta volna. Belviszály nehezítette tovább a helyzetet, hiszen kérdéses volt a királyi korona sorsa is. Ezek a tények járultak hozzá elsősorban ahhoz, hogy a törökök kamatoztathatták győzelmüket. Mátyusföld településeinek nagy része, főleg azok, amelyek a Pozsony felé vezető út mentén terültek el, az első török támadást a mohácsi csata után meglehetősen korán, már 1529-ben megérték, amikor Szulejmán szultán serege Bécs ellen indulva végigvonult a vidéken. Komolyabb károkat a törökök a következő év szeptemberének utolsó hetében tettek a régióban, amikor Mehmed bég csapatai átkeltek Esztergomnál és Komáromnál a Dunán, és a csapat egy része a Vág partján haladt Galgóc és Nagyszombat irányában. A pusztítás mértékét az egyes falvakban nehéz pontosan megállapítani. Tudjuk, hogy voltak falvak, amelyek részben elnéptelenedtek. Vágsellye olyan károkat szenvedett, hogy szükségessé vált új lakosság betelepítése a városba. Hogy ez meg is történt, arra I. Ferdinánd 1536-ban kiadott kiváltságlevelében a „vendégek” kifejezés utal, akik Sellyén ugyanazon jogokat élvezhették, a kiváltságlevél értelmében, mint az eredeti lakosok. I. Ferdinánd király vízi hadának egy részét is Selylyén telepítette le, és 1548-ban széles körű kiváltságokat adott a 14 naszádosnak, Német Jánosnak, Kövér (Kewer) Benedeknek, Kincses (Kenches) Gáspárnak, Vas Mihálynak, Chery Mátyásnak, Nagy (Nadgh) Gáspárnak, Nialabych Andrásnak, Nehéz Demeternek, Nagy (Nadgh) Ferencnek, Mészáros (Mézáros) Ferencnek, Hevesi (Hewesy) Sebestyénynek, Sipos (Sypos) Andrásnak, Német Dénesnek és Kalmár Gáspárnak. Közülük Chery Máté, a naszádosok hadnagya Bács megyéből jött Sellyére, és a városban a Rév utcában lakott. Nehéz Dénes 1569-ben a komáromi naszádosok hadnagya volt, de továbbra is sellyei lakos maradt. A király 1548-ban évi járulékot is adott az említett naszádosoknak, fejenként 100 aranyat, ami a kamara költségvetését terhelte, azzal a céllal, hogy a naszádosok, ha a királynak szüksége lesz rájuk, rendelkezésére álljanak. 63
