Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Novák Veronika: A Mátyusföldi települések okleveles források tükrében
zatosan nemesi faluvá vált, több kisnemesi birtokkal. 1301-ben a pozsonyi káptalan oklevelében Fydimis alakban szerepel, majd 1439-ben már Németfedemes néven. 1445-ben Rozgonyi Sebestyény és György rokonuknak, Temesközi Bálintnak, a pozsonyi vár kapitányának és annak családjának adományozták. A Németfödémes elnevezés bizonyítja, hogy legkésőbb a 14. században a faluba jelentős német betelepítés történt. A 16. századtól a Németfödémes, valamint az Ófödémes elnevezés mellett megjelenik a Pusztafödémes elnevezés is. A 16-17. században a Farkas, a Balog, a Pathy, a Majláth, az Orbán, a Kakas, a Nagy, de főleg a Dobsa, később pedig a Zay és a Marczel család volt itt birtokos.17 Nagyfödémes első írásos említése 1221-re tehető Fudemus néven. Nagyfödémes valószínűleg az eredeti Fudemus azon részeként fejlődött tovább, amely királyi birtok maradt, hiszen még 1471-ben is említődik Födémes királyi birtokként. Nem kizárt, hogy az 1423-ban említett Újfödémes alatt is Nagyfödémest lehet érteni, hiszen ezt is mint királyi birtokot említik a források. Neve Nagyfödémes alakban 1634-ben bizonyított, de minden bizonnyal ettől legalább egy századdal korábban is használt. A pozsonyi várbirtok részeként a 16. század második felében a Pálffy-birtok része lett, így fejlődése a Gelle-vidék településének falvaival és mezővárosaival megegyező. A Gelle-vidékhez való tartozását legrégibb fennmaradt pecsétjében szereplő Szent Péter-ábrázolás is bizonyítja, amely a gellei r. katolikus templom védőszentje ma is. Nagyfödémes e birtok részeként mezővárosi ranggal is bírt. Az első fennmaradt írásos emlék, amelyben Mácséd neve említődik, 1326- ból származik. Az oklevelet a pozsonyi káptalan adta ki, és Orros Péter Apka településbe való beiktatásáról szól. Mivel Apka szomszédos volt Mácséddal, így a határleírásnál feltüntették nevét „terra Mached” Mácséd földje néven. Ez alatt, hasonlóan más ilyen irányú megnevezéshez, nagyobb területet érthetünk, amelyből fokozatosan két település fejlődött ki. Ugyancsak 1326-ból származik egy további oklevél is, amelyben Mácsédi István fia, Pethő említődik, ami bizonyítéka, hogy Mácséd az első írásos említés idején már fejlett település volt. 1335-ben két Mácsédot említ egy oklevél, majd 1399-ben Gyékényes Mácséd a későbbi Kis Mácséd és Bekemacséd, a későbbi Nagy Mácséd említődik Diószeg határjárásánál. Nagymácséd 1417-ben már a semptei vár tartozéka volt, így földesura a már fentebb említett Poznani Mosticus volt. A 15. században a semptei várbirtok a Rozgonyiak kezébe került. Vezekény neve írásos alakban a 13. századból maradt fenn. A Mátyusföldön található Vezekényt első ízben oklevélből 1297-ből ismerjük. Némely szakirodalom, így pl. A Szlovák honismereti szótár 1240-ben jelöli meg az első írásos forrást, ez azonban a Garam menti Vezekény településre vonatkozik. 1297-ben Vezekény Deáki határleírásában szerepel. Minden bizonnyal ekkor még nagy része királyi birtok volt. 1300-ban Vezekényi Bertalan fia, Domokos, majd 1372- ben Vezekényi Konrád fia, István volt itt birtokos. 1423-ban Vezekény a semptei várbirtok része volt, de 1424-ben ismét mint királyi birtok említődik. 1430-ban Zsigmond király a semptei vár tartozékait, közte Vezekényt is Rozgonyi István55
