Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Novák Veronika: A Mátyusföldi települések okleveles források tükrében
Mátyás király halála után igényt tartott a magyar trónra, a magyar-osztrák határ menti területeket, elsősorban a mai Szlovákia nyugati részét katonáival feldúlta. Az elpusztult falvak sorában volt a már említett Mihályfalva is. A település újjáéledésére minden bizonnyal legkésőbb a 18. század második felében, 1785-1787 között kerülhetett sor, bár feltehetően már előtte éltek itt néhányan, hiszen az 1756-os zsigárdi egyházlátogatási jegyzőkönyvekben már szó esik egy Szent Mihály völgye - népiesen Király réve - jezsuita birtokról. A Királyrév elnevezés elárulja azt is, hogy a település eredetileg, feltehetően 1252-ig királyi birtok volt, és a Feketevízen rév volt a faluban. Ezt megerősíti a már előbb említett Brodnuk elnevezés is. Királyrév az újratelepítés idején, vagyis 1785-1787-ben már a Királyi Kamara birtoka volt. Az idetelepült jobbágyok a sellyei uradalomból, főleg Pered községből kerültek ide, de minden bizonnyal Királyfáról, Hosszúfaluról és Sellyéről is jöttek ide jobbágyok. Királyrév lakóinak sorsa tehát feltehetően azonos volt a már említett települések lakóinak sorsával. A 18. századi népszámlálási adatokban Pereddel együtt szerepel, és mint major volt feltüntetve. A népszámlálási adat ellenére állíthatjuk, hogy ekkor már önálló település volt Királyrév, hiszen saját elöljárói, bírója és esküdtjei voltak, akik már községi pecséttel is rendelkeztek.15 Diószeg első írásos említése 1326-ból való Gyozyg alakban. Az oklevélben Apka település határleírásában szerepel. Apka elnevezés alatt egy szélesebb területet kell értenünk. E terület része volt az 1222-ben említett Fudemus is16, amelyből a későbbi Puszta-, valamint Nagy-Födémes faluk maradtak fenn. Az Apka, majd a Fudemus nevű települések a királyi méhészek települései voltak. Diószeg mai kataszterében Milej (1212-ben említődik), Dudvág (1217-ben említődik) és Dudvágseg (1307-ben említődik) léteztek a középkorban. Diószegnek a 14. században több birtokosa volt, 1361-ben a vöröskői uradalom birtoka volt. 1398-ban Stibor vajda birtokába került, majd 1399-ben az óbudai apácák szerezték meg a falut birtokcsere útján. Rövid időre a 15. században semptei várbirtok is volt, az óbudai klarissza apácák azonban nádori ítélet alapján 1423- ban visszakapták birtokukat. Diószeget 1467-ben Mátyás Bibi Györgynek és Péli Balázs semptei várnagyoknak adományozta, ami miatt per támadt. A falut végül a 15. század végén ismét birtokukba vették az óbudai apácák, akik a mohácsi csata után is földesurai voltak a falunak. Diószeg, mivel a Pozsonyba vezető főút mentén feküdt, sokszor esett különböző pusztítások áldozatául. Pusztafödémes legrégibb említése 1221-re tehető Fudemus néven. E települést, amely minden bizonnyal nemcsak Pusztafödémes, hanem Nagyfödémes elődje is volt, II. András király 1221-ből származó oklevelében maradt fenn. Ezzel az oklevéllel a király egy Sazlo nevű személynek három ekealjnyi földet adományozott Tewel földjén. Az adományozott birtok leírásánál említődik Fudemus falu, vagyis villa Fudemus. Az első írásos emlék elárulja, hogy 1221-ben már fejlett település létezett e név alatt. Minden bizonnyal királyi szolganépek, királyi méhészek lakták. Mint említettük, ez a falu is része volt egy nagyobb, Apka nevű területnek. Az Apka elnevezés az apiarius, méhész latin szóból származik. Födémes az első írásos említés idején királyi birtok volt, később egy része foko54
