Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Novák Veronika: A Mátyusföldi települések okleveles források tükrében
falu mintegy 40 éve keletkezett, vagyis 1594 körül. Ugyanerre az adatra hivatkozik Némethy Lajos a múlt században megjelent Series parochorum c. munkájában, zárójelben a forrás idézésénél azonban az 1596-os évet jelöli meg a falu telepítésének időpontjául. Ez a rövid áttekintés is bizonyítja a már előbb leírtakat, hogy Nádszeg első írásos említése a jelenlegi ismeretek szerint nem egyöntetű. E kérdés végleges eldöntésére csak a még feltáratlan források feldolgozása után kapunk majd választ. Minden kétséget kizárva azonban a jelenlegi falu kiépítésére, illetve telepítésére a 16-17. század fordulóján került sor. A Nádszegről és lakosairól szóló eddig ismert legrégibb oklevél 1608-ból származik14. A dokumentum újratelepítésről beszél, ami azt jelenthetné, hogy az eredeti falu valamilyen okból korábban elpusztult, és emiatt újratelepítették. A középkorban gyakran tűntek el települések nyomtalanul. Királyrév elődje, Szent Mihály falva pl. Miksa osztrák herceg betörésének idején, 1490 körül pusztult el, amikor az osztrák herceg a magyar trónért folytatott háborúban felperzselte Pozsony megye több települését. Hasonlóan tudjuk, hogy Tallós és Tőkés közelében régi kolostor volt, amely szintén eltűnt nyomtalanul, igaz, nem háború, hanem árvíz következtében. Nádszeg esetében nem kizárt az a tény sem, hogy 1608-ban csak egy újratelepítési hullám kapcsán adták ki a már említett oklevelet, tehát, hogy az első letelepülők 1596-ban érkeztek, majd egy újabb hullám 1608-ban. Nádszeg létrejötte szorosan összefügg Eperjes és Tallós telepítésével. Ezek a falvak a 16. században a Duna, főleg a Kis-Duna és annak mellékfolyóinak folyásában a 15. században végbement változások következtében jöttek létre, amikor kedvezőbb feltételek alakultak ki a letelepedéshez. A 16. században a föld, amelyen Nádszeg később kiépült, és környéke is a semptei uradalom része volt, így Nádszeg területének történelme minden bizonnyal már legkésőbb e század elejétől szorosan összefügg a semptei uradalom és az ahhoz tartozó falvak történetével. A semptei uradalmat a vár és a hozzá tartozó falvak alkották. Már a 15. század elején a várhoz tartozó falvak között találjuk Semptét, Puszta Kürtöt, Nyéket, Taksonyt, Vízkeletet, de Szeredet, Sopornyát, Keresztúri, Farkashidát, Szentábrahámot, Mácsédot, Szélit és Vezekényt is, majd a 16. század elején, 1516-ban Eperjest is. A 15. és 16. században a semptei uradalom legjelentősebb birtokosai a Rozgonyi, a Kanizsai, majd a Thurzó-család voltak. A 16. század közepén az uradalom Báthory András és Thurzó Elek özvegye, Székely Magdolna kezében volt. Később a 16. század végén kizárólag a Thurzó-család volt a tulajdonosa, így biztos, hogy Nádszeg telepítése, illetve újratelepítése e családnak köszönhetően jött létre. Királyrév, a község neve írásos alakban egy 1252-ből származó oklevélben említődik első ízben. Az oklevelet maga IV. Béla király adta ki, s vele az újonnan alapított turóci premontrei kolostornak ajándékozott jelentős birtokot. Környékünkről Sellye, Királyfa, Hosszúfalu és Pered településeket, valamint egy Brodnuk nevű települést és még több később elpusztult helységet. A Brodnuk név feltehetően Királyrévre vonatkozik. Királyrév neve az írásbeli forrásokban Szent Mihály, vagyis Sancti Michaelis alakban is előfordul 1334-ben. E település azonban 1490 és 1505 között elpusztult, mivel Miksa német-római császár 53
