Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Novák Veronika: A Mátyusföldi települések okleveles források tükrében
log, a Bor családokat is, akik további települések jelentős birtokosai voltak. A 16. században már az esztergomi érsekség birtoka volt Zsigárd, és maradt is annak tulajdonában az elkövetkező évszázadokban. Lakosai közül azonban a 17-18. században is többen viseltek nemesi rangot. Zsigárd a 17. században valószínűleg mezővárosi ranggal is rendelkezett.9 A zobori oklevélben említődik két Gan nevű falu is. Ezek a mai Gány elődei. Az egyik Gan a pannonhalmi apátság birtoka volt, a másik Galgóc várához tartozott. A falut 1251-ben mint a turóci premontrei rendnek ajándékozott terület szomszédját említik, ekkor már nemesi birtok volt. Ili. András 1294-ben a nagyszombati csatában magát kitüntető Vörös Ábrahámnak ajándékozta érdemeiért, Habsburg Albert ellen segítette a királyt. A 14. század elején a falu tulajdonosai a Csák Máté elleni harcban magukat kitüntető Orros Miklós, fia, Aladár, a Pécs nemzetségbeli Ivánka, fia, János, Vörös Tamás, valamint más nemesek voltak. A 14. század során további birtokváltozásokra került sor Gányon. A falu ismét királyi birtok lett, további ajándékozások következtében azonban megmaradt nemesi birtoknak. Már a 15. században jelentős birtokkal bírtak a faluban a Borsi és a Bessenyei család tagjai. Az 1553-as adóösszeírás szerint pedig a Bacsák és Borsi családok voltak birtokosok Gányon. A 16. században rajtuk kívül a galántai Nagy családnak is voltak itt birtokai.10 Ugyancsak a zobori oklevélben említődik egy Kimelan nevű település, ezt a mai Sók területére lokalizálja Richard Marsina.11 Sók nemesi településként említődik a 16. század elején. Az 1113-as zobori oklevélhez hasonlóan a pannonhalmi apátság 1237-1240 közt kelt birtokösszeíró oklevele is sok települést említ a későbbi Mátyusföld falvai közül. Ezek sorába tartozik Pered is, amelynek neve Purud formában ezen oklevélben fordul elő első ízben írásos alakban. Mai kataszterének egy része a Jelecek-dűlő az egykori terra Waghoz tartozott. Annak ellenére, hogy mint a pannonhalmi apátság birtokával határos terület neve, Galánta, Zeli, nevével együtt későbbi betoldás szerepel az említett oklevélben, nem fér kétség ahhoz, hogy a falu 1237-ben már királyi birtok volt. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy 1251-ben IV. Béla király az újonnan megalapított turóci premontrei rendnek ajándékozta. Az oklevélben Peredről megemlítették, hogy a királyi hódfogók faluja. 1251-től a falu a 16. század első feléig a premontrei rend birtoka maradt, sorsa egybefolyt a sellyei uradalomhoz tartozó települések sorsával. Egy része még a mohácsi csata előtt a szentgyörgyi grófok birtokába került, ami miatt több pert folytattak a sellyei uradalom tulajdonosai. Ugyancsak az 1237-1240-ből származó birtokösszeírásban szerepel Galánta neve első ízben írásos alakban. Az oklevél keltezésének idején több település megnevezésére szolgált a Galánta elnevezés. Az egyik Galánta, amelynek nagysága 5 ekealjnyi föld volt, a pannonhalmi apátság birtokaként szerepel, a másik Galánta szomszédos volt Nyitra megyével, és egy további Galánta pedig határos volt azzal a területtel, amelyet Smaragdus mester adományozott az apátságnak. Galánta első ismert tulajdonosai közt találjuk Unt, akinek halála után a település visszakerült a királyhoz, aki Rufus-Vörös Ábrahámnak adta. 49
