Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Novák Veronika: A Mátyusföldi települések okleveles források tükrében
Miután a nevezett 1296-ban megvette a pozsonyi várhoz tartozó jókai várjobbágyok galántai földjét, Galánta tulajdonosa lett. Nemsokára kicserélte birtokainak egy részét az Aba nemzetségbeli Abával, akit Galánta további birtokosaként tartunk számon. 1303-ban Lég fia, Ivánka és ennek fia, Miklós voltak Galántán birtokosok. A 14. század közepén a Madarász és a Woska család tagjainak is voltak itt birtokaik. Már a 14. században előfordulnak Galántán a Bessenyeiek is, akik feltehetően korábban is bírtak itt tulajdonnal. A Mohács előtti Galánta legjelentősebb nemesi családja volt. Rajtuk keresztül, elsősorban leányágon szereztek itt birtokot az Esterházyak, a Balogok, a Feketék és további nemesi családok is. A 16. század közepén Galánta legjelentősebb birtokosa a Borsi család volt. Az Esterházy-család Galántán első ízben a 15. században szerzett birtokot, de ez miután hűtlenség miatt a királyra visszaszáll! a család Esterházy Benedek Bessenyei Ilonával kötött házassága révén a 16. század elején szerzett további birtokokat, majd ezeket gyarapította királyi adományokkal is. Szelőce neve Scelecen alakban első ízben egy 1229-ben kiadott oklevélben fordul elő. Első tulajdonosai Imre fia, Cosma és Péter voltak. Mária királynő 1268-ban Vecsei Bertalannak adta a falut. Miután Vecsei Bertalan örökös nélkül halt meg, birtokát a király 1317-ben Pécsi Ivánka fiának, Jánosnak adta. 1324-ben Rufus, vagyis Vörös Ábrahám birtoka volt. Még a mohácsi csata előtt több nemesnek volt birtoka a faluban, köztük találjuk az Amádé családot is. Alsó- és Felsőszeli eredetileg 1217-ben Zele alakban ismert hiteles oklevélből. Igaz, korábbi keltezésű oklevél is említi 1138-ban, ennek hiteléhez azonban kétség fér, bár minden bizonnyal a falu ekkor már létezett. 1246-ban IV. Béla király a rajta lakó királyi udvarnokokkal a heiligenkreutzi apátságnak ajándékozta. Ezt az adományt V. István 1270-ben megerősítette. Szeli másik részét egy Un nevű nemes bírta, akinek birtoka hűtlenség miatt visszaszáll a királyra. Ezt a birtokot az uralkodó Károly Róbert 1313-ban Farkas fia, Tamás mester ólublói várnagynak adományozta. 1355-ben Szeli Konya mester birtoka volt, aki a Szécsényi-család alapítója volt. E család birtoka volt Zeli a 15. század elején. A század második évtizedének végén Szeli már a semptei uradalom része volt, így került Poznani Mosticus birtokába. A semptei uradalom gyakran változtatott birtokost. 1420-ban a két Szeli falut Mosticus elzálogosította a bazini György grófnak. 1426-ban minden bizonnyal szétválik a két település sorsa. Felsőszeli ugyanis a Zsigmond által György esztergomi érseknek zálogba adott semptei váruradalom része maradt. Ez a birtokzálogosítás Szélit Nagyszelinek említi, és azt is elárulja a településről, hogy benne vámot is szedtek. Alszeli 1430-ban a Rozgonyiak zálogbirtoka volt. 1438-ban Albert király Szélit a szentgyörgyieknek adományozta, ekkortól a falu a szentgyörgyi és bazini grófok birtoka maradt, a szomszédos Felsőszeli pedig a semptei vár várbirtokaként fejlődött tovább, jelentős birtokosai voltak a Rozgonyiak. Igaz, több vita támadt a semptei várbirtok meg a szentgyörgyi és bazini grófok között.12 50
