Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)

Bukovszky László: A Mátyusföld közigazgatásának alakulása

tor birtoka, amit IV. Béla 1252-1269 közt kiadott kiváltságlevelével megerősített, és egyben a szabad falvaknak nyújtott támogatásával biztosított. A rend prépostja Majtényi Uriel 1522-ben a jobbágyi kötelességek pénzbeli megváltásáról szóló oklevelében Vágsellyét városként említi. Mohács után I. Ferdinánd 1536-ban kiadott kiváltságlevelével viszont szabad bírói jogot biztosított a mezővárosnak, amit 1610-ben II. Mátyás megerősített/5A mezőváros vásártartási jogát feltehetően egy eddig ismeretlen privilégium alapján már a 16. században gyakorolta. Az első ismert vásártartási kiváltságlevelet I. Lipót császár 1692- ben adományozta a mezővárosnak, amit II. József 1787-ben megerősített/6

9. III. Károly Vágsellye számára kiadott vásártartási privilégiuma 1725-ből

Diószeg ugyancsak egyházi, az óbudai klarissza apácák hatósága alatt álló oppidum volt, és uradalmi igazgatási központ. 1582-ben II. Rudolf császártól vásártartási privilégiumot kapott. A 18. század második felében már nem szerepelt a mezővárosok között, Fényes Elek azonban a Külső járás egyik mezővárosaként tartotta nyilván. Megszűnt vásártartási jogát 1870-ben újította fel.

Az említett mezővárosok között különös helyet foglalt el Galánta mint az Esterházy-család ősi fészke. A települést a 14. századtól a felaprózódott nemesi birtok jellemzi. A 15. századtól a Bessenyeiek, az Esterházyak, a Borsyak és a Waskyak mellett egyre több nemesi család jutott kuriális birtokhoz a településen. A települést 1570-től a források mezővárosnak, oppidumnak említik, ahol évi két alkalommal országos vásárt tartottak/7 A privilégiumot II. Ferdinánd 1635-ben újabb két vásár tartásával kibővítette/sA 17. században az addigi me32