Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)

Bukovszky László: A Mátyusföld közigazgatásának alakulása

zővárost a források nemesi mezővárosnak (oppidum nobilitare) nevezik. A mezőváros nemesi telkein élt nemesek közös igazgatás alatt intézték (közbirtokosság - compossesurátus) vagyonkezelési és hatósági teendőiket. A közbirtokosságon belül vezették a városka igazgatását, élén a városi hadnaggyal, sőt a közbirtokosság volt a helyi római katolikus egyház kegyura.^A nemesi mezőváros (oppidum nobilitare) megjelölés Galántára még a 18. század végén is érvényes, használatos volt.50A 19. századi források többnyire már mezővárosként említik, de a közbirtokosság hatósága egészen 1850-ig érvényben maradt a városka igazgatásában.51 Az azt követő időszakban, egészen 1945-ig a „nemes közbirtokosság” már csak mint a volt nemesi telkek tulajdonosainak gazdasági társulása szerepelt.

10. A galántai községháza

A földesúri hatóság alatt állt mezővárosok a jobbágyközségektől a rendi felfogás szerint csak annyiban különböztek, hogy a földesúrral kötött szerződések és az uralkodótól nyert szabadságok megfelelő feltételeket biztosítottak fejlődésük számára.52 Ezek a különbségek hatással voltak azonban a mezővárosok önkormányzati szerveinek kifejlődésére is, bár megállapíthatjuk, hogy a mátyusföldi mezővárosok belső szervezete jobban hasonlított a jobbágyfalvak önkormányzati hatóságára, mint esetleg a szabad királyi városokéra. A mezővárosok önkormányzati testületi szervét a választott bíróból és esküdtekből (iudex et iurassores) álló tanács, később elöljáróság alkotta. E testületi szerv mellett több alkalommal említődik az egész közösség (tota communitas).53 Az önkormányzati testület élén a bíró állt. Rendszerint a mezővárosok felnőtt férfi lakossága évente választotta őt. A mezővárosi, de a falusi jogszolgáltatás gyakorla33