Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)

Bukovszky László: A közegészségügy alakulása és jótékonysági intézmények a Mátyusföldön

tak.89 A 19. században az ispotályba felvett szegények naponta három garast kaptak. A 20. század elején segélyben már csak azok részesültek, akiknek nem volt hozzátartozójuk, illetve eltartójuk. A lakók orvosi ellátására Galgóczy Antal 300 forintot hagyományozott. Az orvosi ellátást a 19. század második felében Jandly Ede orvos, a szükséges gyógyszereket pedig Massányi Géza galántai gyógyszerész biztosította. A 19. század végétől a Galgóczy-alapítvány mellett kisebb-nagyobb összeget többen is hagyományoztak a ispotály javára. Esterházy József és Rozália mellett többek között Szüllő Gáspár, Frideczky Árpád, özv. Varga Sándorné hagyott jelentősebb pénzösszeget a menház javára.90 A magánszemélyek mellett a Galántai Takarékpénztár évente 100 koronával támogatta az intézményt.

118. A galántai ispotály épülete 1939-ben

Vágsellyén az ispotály létrehozása szintén a mezőváros volt földesurához kötődik. Alapításáról pontos adattal nem rendelkezünk. Csak feltételezzük, hogy a jezsuiták által létrehozott intézmény a 17. század második és a 18. század első felében jött létre. Azok után, hogy II. József a jezsuita rendet eltörölte Magyarországon, a mezővárost a Magyar Királyi Kamara az Egyetemi Alapnak adta át. A birtok átvételi jegyzőkönyvében röviden említik a 8 elaggott szegény számára felépített ispotályt is, mint az uradalom tulajdonát.91 A 2 szobából, 2 kamrából és egy közös konyhából álló épület, melyet a 19. századi források több alkalommal urasági kórházként említenek, a mezőváros főterének számító Szentháromság tértől északi irányban húzódó „Ispita sor”-on állt. A 19. század második felében az ispotály 5 nő és 3 férfi menhelyéül szolgált.92 Az intézmény fenntartását a 20. század elején a megváltozott államhatalmi viszonyok miatt

327