Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Bukovszky László: A közegészségügy alakulása és jótékonysági intézmények a Mátyusföldön
templom egyik perselyének bevétele, melyet a városkában megrendezett országos kirakodóvásárok alkalmával osztottak ki a lakók között. A perselypénz mellett a betegekért való imádkozásért 30 krajcár járt fejenként. Az idézett alapítványi oklevélben Esterházy Ferenc gróf a már létező szenei ispotály mellett 1810-ben 3428 forintot alapítványozott a Tallóson létrehozandó ispotály részére is. Az összeg éves kamatjából 8 személy (4 férfi és 4 nő) nyert ellátást a kastéllyal szemben lévő uradalmi kétszoba-konyhás épületben. Az Esterházy-család ősi fészkének számító Galánta nemesi mezővárosban az ispotály („ispita") megalapítása galánthai báró Balogh István özvegyének, Ányos Teréz kegyes alapítványából jött létre a 17. század végén. Az 1694. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint az ispita hét elaggott szegénynek nyújtott menedéket.83 Az intézmény fenntartására a fundátor a kuriális telek mellett csekély szántót is ajándékozott. Balogh István örökösei az alapítványozó halála után visszakövetelték a felajánlott szántót. 1728-ban a 12. számmal megjelölt ingatlan egyik felében működött az ispotály, másik felében pedig kocsma volt.84 Miután az ispotály épülete 1755-ben leégett, az örökösök a kuriális telket is visszakövetelték. Feltételezzük, hogy a 18-19. század fordulóján, vagy inkább a 19. század elején az intézmény Munkácsy József, Mária Terézia rendjének lovagja jóvoltából lett újraalapítva.85 A felépült ispotály anyagi ellátását Galgóczy Antal, a Szent István-rend lovagja, császári királyi udvari tanácsos 1819. május 1-jén tett alapítványa biztosította.86 A plébániahivatal tőszomszédságában lévő ispotálynak nyolc (négy férfi és négy nő) lakója volt. Az alapítványi oklevél szerint a nemek megoszlása nem volt teljesen kötött, de „egy szobában férfiú és asszonyi idegen személyek egyetemben" nem kerülhettek elhelyezésre. A megrokkant idős, katolikus vallású szegények részére testált intézmény négy lakószobából, folyosóból és két kamrából állt. Az épülethez az udvaron és a kerten kívül egy hold szántó is tartozott. Berendezését 1881-ben a folyosón elhelyezett 2 deszkaágy, 1 álló óra, a falon 3 darab kép és 2 feszület, a négy szobában 8 ágy, 8 asztal, 8 szekrény és 16 szék, 4 imazsámoly, 4 feszület, 4 kép, 8 gyertyatartó, 4 mosdó és 4 pad alkotta.87 Az ispita regulái megtartásának ellenőrzése és felügyelete a ház lakói közül választott elöljárónak volt a feladata. Egész évi fáradozásának jutalma 12 forint volt. Az egészséges lakók tehetségük szerint kötelesek voltak a napot munkával elfoglalni (fonás, varrás), hogy azzal is javítsanak anyagi helyzetükön. A kötelező foglalkozás mellett az ispita lakói számára a regula előírta a kötelező ájtatosságot is. Azonkívül, hogy az egészséges ispitalakók naponta részt vettek a szentmisén, a Munkácsy József által hagyományozott évi 12 ispitás szentmisén, és a donátor tiszteletére Páduai Szent Antal napján mondott énekes szentmisén ugyancsak kötelesek voltak megjelenni. Szent Antal napján minden lakó a szentgyónást követően szentáldozásban részesült. Az ájtatosság elvégeztével minden személynek fejenként 45 krajcár járt.88 A szentmiséken elvégzett ájtatosság mellett a lakók a folyosón, az előcsarnokban („az előházban") elhelyezett keresztnél naponta vagy a szentmise előtt, vagy azt követően külön szertartást végeztek. Az alapítványozó által megfogalmazott ima mellett hangos szóval 5 miatyánkot, 5 üdvözlégyet és egy hiszekegyet imádkoz-326
