Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)

Bukovszky László: A közegészségügy alakulása és jótékonysági intézmények a Mátyusföldön

117. A szenei ispotály alapítólevele

ki alapítványi oklevél alapján az ispotályban lakók száma tíz főre emelkedett. Az uradalmi számtartó felügyelete mellett az ispotályt a lakók közül megválasztott „elöljáró” igazgatta. Ő felelt a lakók erkölcsös magaviseletéért és a kötelező rendszeres ájtatoskodásért is. Az alapítványi oklevél szerint a vallásos buzgólkodás mellett a lakók kötelesek voltak betegség esetén egymást ápolni, és szombat délután a templomot kitakarítani. Az ispotálybeliek a mezővárosban alamizsnát csak szombati napon gyűjthettek, ugyanakkor ebből kifolyólag az idegen koldusokat kitiltották Szénéről. Évente kétszer: karácsony és húsvét ünnepén házról házra járva csoportosan élelmet gyűjtöttek. Az ispotályra hagyományozott tőke után járó kamat mellett a lakók anyagi ellátását gyarapította a

325