Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Bukovszky László: A közegészségügy alakulása és jótékonysági intézmények a Mátyusföldön
és indítványozó testületéi voltak. A törvény értelmében a 19. század végéig néhány jelentősebb mátyusföldi községben, elsősorban a volt mezővárosokban alakult közegészségügyi bizottság. Tagjait a községben élt egészségügyi közegek, lelkészek, tanítók és az önkormányzat részéről jelölt tagok alkották. Szeredben a közegészségügyi bizottságot közvetlenül 1876 után,28 Galántán 1892- ben,29 míg Vágsellyén 1898-ban30 hagyta jóvá a képviselő-testület. A közegészségügyi ellátást biztosító 1876:XIV. sz. törvénycikk 1908-ban történt módosításával egészen a tárgyalt időszakig, tehát 1945-ig is érvényben volt. Az eredeti törvény az 1908:XXXVIII. sz. törvénycikkel annyiban módosult, hogy a községi és körorvosok fizetését az állam magára vállalta. A községek egyedül az orvos ún. lakáspénzét fedezték. A törvény értelmében az orvos-körorvos hivatalát élete végéig viselte. Köteles volt a kör székhelyén lakni, kivételes esetben azon kívül, ha az adott településen gyógyszertár volt.31 A körorvosokon kívül a betegek orvosi ellátásában aktív részt vállaltak a magánorvosok. A 19. század második felétől minden nagyobb településen volt egy-két magánorvos. Az említett Szered, Galánta és Vágsellye mellett például Vágfarkasdon 1918-ban dr. Weisz Sándornak és dr. Fleischmann Lajosnak is volt magánrendelője.32 A 20. század elején az ipartelepek, gyárak munkásainak orvosi ellátását a munkásbetegsegélyző-pénztári orvosok látták el. A régió legnagyobb ipari létesítményének, a diószegi cukorgyárnak saját orvosa volt Dr. Spányi Géza személyében, ugyanakkor a gyár Löwinsohn Mórt sebészorvosként alkalmazta.33 Az ipari létesítmények mellett a nagybirtokok gazdaságai cselédjeinek és alkalmazottjainak orvosi ellátását az uradalmakon belül létrehozott gazdaságok orvosai látták el. Gr. Esterházy Mihály Pozsony megyei birtokán 5 orvos volt alkalmazva: a pozsonyi központi személyzet részére Dr. Vámossy István, a cseklészi gazdaság részére dr. Döme Albert, a szenei gazdaság részére dr. Fridrichovszky László, a tallósi és úrföldi gazdaság részére dr. Brezsny József és az alsó-jattói gazdaság részére dr. Tóth Károly. A leírtak ellenére az orvosi ellátás sok kívánnivalót hagyott maga után még ebben az időben is. A 20. század elején Pozsony vármegyében egész körzetek voltak orvos nélkül. Az orvosi közeget a megyében 7 járási, 3 községi, 32 körorvos, 5 városi és a városokban 11 magánorvos alkotta. A Pozsonyban és a megyében lakó orvosok közötti aránytalanságot jó mutatja, hogy míg a vármegyében 10 000 lakosra alig jutott két orvos, a volt koronázóvárosban az arány a megyei ötszöröse volt.3“ 3. táblázat. A Vágsellyei járás közegészségügyi körei 1923-ban Székhely Községek Körorvos Farkasd Negyed Dr. Hajós Fiilöp Mocsonok Felsökirályi, Kcpezsd, Sempte, Sopornya, Pata Dr. Ružička Štefan Pered Deáki, Zsigárd Dr. Pollák Ignác Vágsellye Vágk irály fa Dr. Balázsovics Gyula Vágtornóc Magyarsók, Szelöce, Vágvecse, Vághosszúfalu Dr. Ballay László 315
