Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Bukovszky László: A Mátyusföld közigazgatásának alakulása
belül különös helyet foglaltak el a mezővárosok (oppidum). A 13-14. századtól kialakult mezővárosok egytől-egyig földesúri hatóság alatt álltak, és az elnyert kiváltságok által kisebb gazdasági centrummá fejlődtek. A magyar történettudomány a világi és az egyházi főhatóság alatt élő mezővárosokat különbözteti meg28. A világi főhatóság alatt álló mezővárosok halmazában azonban önálló csoportot képeznek a nemesi mezővárosok (oppidum nobilitare)29, amire a mi esetünkben Galánta a példa. A magyar mezőváros elnevezést a 17. században kezdték használni. Ezzel különböztették meg a fallal körülvett városokat a „mezőben lévő” településektől, melyeket a latin források „oppidum”-ként jelöltek.30 Mohács után néhány mezőváros a Mátyusföldön a török támadásai ellen palánkkal vagy földsánccal védekezett (Farkasd, Vágsellye, Galánta), Semptét azonban erős vára védte.31 A mezővárosokat többen vásárhelyeknek is nevezik, a vásártartásra vonatkozó kiváltságokat azonban megelőzték a kisebb szabadalmak. A Mátyusföld első mezővárosait az okleveles források a Mohácsot megelőző időszakból említik. Kialakulásuk az említett világi és egyházi főhatóság eredményeként követhető nyomon. Ebben a folyamatban fontos szerepet játszott a vidék két meghatározó királyi várbirtoka: a cseklészi és a semptei. Mindkét várbirtokhoz vámok is tartoztak, melyek főhelyein alakultak ki a régió legrégibb mezővárosai, melyek egyben jelentős vásárhelyekké és igazgatási központokká alakultak. A cseklészi vár tartozékaként szereplő Szencet 1335-ben már vásárhelyként említi az oklevél.32 Az 1412. január 15-én kelt oklevélben, melyben Pozsony és Moson vármegyék területén fekvő révek és vámszedőhelyek felé vezető utak rendezésével foglalkoztak, Szene már mint mezőváros szerepelt.33A régió középső részén elterülő Szered piacát egy 1361-ben és egy 1400-ban kelt oklevél is említi.3,1 A települést 1423-ig a források váltakozva hol faluként, hol mezővárosként említik. 1426-tól viszont annak ellenére, hogy a mezővárosi kiváltságot tartalmazó privilégiumát nem ismerjük, egészen a dualizmusig mezővárosként szerepel.35 A mezővárosi jogot biztosító privilégiumot maga a földesúr, vagy kérésére az uralkodó adta ki a településeknek. A semptei és a cseklészi uradalmat a hozzá tartozó mezővárosokkal és falvakkal II. Lajos 1523. június 11-én kiállított oklevelével Thurzó Elek tárnokmesternek ajándékozta.36 Az uralkodó ezt megelőzően Thurzó Elek kérésére a két uradalomhoz tartozó központi jellegű települések (mezővárosok-oppidum) részére kiváltságlevelet adott ki.37 A Szered, Sempte, Szene és Felsőszeli részére kiadott oklevélben az uralkodó a négy település lakosai számára adó- és vámmentességet biztosított az egész ország területén. A semptei várbirtokhoz tartozó települések számára ez az első fennmaradt oklevél, mely az említett települések mezővárosi szabadságait tartalmazta. A mohácsi katasztrofális vereséget megelőzően kiállított oklevél tartalmát I. Miksa 1569-ben, majd miután az Esterházyak kezébe került a két uradalom - Sempte és Cseklész -, Esterházy Pál kérésére 1659-ben I. Lipót is megerősítette.38A két volt királyi várbirtok felbomlásával és a birtok többszöri elzálogosítása után 1523-tól a Thurzó-, majd később az Esterházy-család saját uradalmát építette ki. A uradalmon belül az említett 4 mezőváros jelentős igazgatási köz-30
