Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)

Bukovszky László: A Mátyusföld közigazgatásának alakulása

pont volt egészen a 19. század közepéig. Felsőszeli esetében ez csak részben igaz, a semptei uradalom déli részének kormányzását ugyanis több kisebb ispánság látta el - közöttük a felsőszeli is -, ami oda vezetett, hogy a 18. században a települést már csak mint jobbágyközséget tartották nyilván.39 Ugyanakkor az ellenkezője érvényes a Semptétől nyugatra lévő Szentábrahámra, mely mint az Esterházyak egyik uradalma a 18.század második felétől a 19. század közepéig mezővárosi ranggal bírt.40 Bizonyos források arra engednek következtetni, hogy a Diószeg szomszédságában meghúzódó Nagyfödémes a 15-16. században kiváltságos település, esetleg oppidum lehetett. A Gelle mezőváros körzetébe tartozó királyi birtok II. Lajos által kapott kiváltsága alapján Nagyfödémes elöljárósága a 18. században Nagyszombat városával és a pozsonyi káptalannal bíráskodott vámmentessége elismerése végett.41 A 18. század második felében Nagyfödémes már jobbágyközség, de a gellei szék központja, Egyházgelle, továbbra is mezőváros volt.42 A világi földesúri hatóság alatt álló mezőváros volt a Nyitra megyébe tartozó Farkasd is. Annak ellenére, hogy a Mátyusföld déli csücskében lévő település már a 17. századtól több szempontból magán viselte a mezőváros bizonyos jeleit,43 a földesúr Károlyi József kérelme alapján I. Ferenctől évi négy országos kirakodóvásárra és marhavásárra csak 1794-ben kapott kiváltságlevelet.44

8. I. Ferenc Farkasd számára kiadott vásártartási privilégiuma 1794-ből

A világi földesúri hatóság alatt álló oppidumok mellett egyházi földesúri mezővárosok is voltak a Mátyusföldön. Vágsellye 1251-től a turóci premontrei monos31