Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Szabó Eszter: Mátyusföldi egyháztörténet
prédikátorokat, és pártfogásába veszi a sellyei jezsuitákat, akik támogatásával nagy építkezésbe kezdenek, iskolát és könyvtárat létesítenek. A katolikusok nagy támadója az Örményben, majd Komjáton működő Veresmarti Mihály, akit „kálvinista eretneksége miatt” Forgách bebörtönöztet. Később Veresmarti katalizál, 1611-től már Sellyén plébánosként működik, és részt vesz az ellenreformációban.14 Katolizálását a Megtérése históriája című művében írja meg, s vitairatokkal támadja a protestáns tanokat.15 Az ellenreformációban tevékenyen vesz részt az 1586-ban Sellyén megtelepedő jezsuita rend, mely a Sellye környéki falvakat, Királyfát, Hosszúfalut és Peredet is birtokolja.16. A Loyolai Ignác alapította rend céljának tekinti a katolikus hit védelmét a reformációval és más, eretneknek nyilvánított tanokkal szemben, az egyház megerősítését, valamint a nevelést és a tanítást. Ennek szellemében Sellyén jezsuita kollégiumot is alapítanak. Itt működik 1600 és 1601 között a későbbi esztergomi érsek, az ellenreformáció vezéregyénisége, Pázmány Péter is. A jezsuitákat Bocskai csapatai Forgách Ferenc halála után, 1616-ban Pázmány Péter lesz az esztergomi érsek, aki elkezdi az egyház megújítását. A protestánsokat szenvedélyes hangú vitairatokkal támadja, és visszatéríti a protestáns főurakat a katolikus egyházba, akik aztán a cuius regio - eius religio (akié a föld, azé a vallás) elve alapján gyakorolnak nyomást birtokaik népére. Pázmány hatására konvertálnak Mátyusföld legnagyobb birtokosai, a Thurzók és a Forgáchok is, akik korábban a reformáció nagy pártfogói voltak, és Esterházy Miklós galántai birtokos is. Az Esterházyak, akik 1636-tól bírják a semptei uradalmat, mint kegyurak az egyház fő támogatóivá válnak, s nagy szerepük van a vidék rekatolizációjában. Pázmány Péter egyházlátogatásokkal méretteti fel az érsekségben uralkodó állapotokat. 1634-ben Draskovits György váci püspök és pozsonyi prépost látogatja meg a Pozsonyi Főesperesség öt esperesi kerületét, Mátyusföld települései közül a következőket: Hegyalatti esperesi kerület (Sub Montibus): Vedrőd, Boldogfa, Szene, Magyarbél, Vízközi esperesi kerület (Districtus Vizköz): Újfalu, Egyházfa, Jóka, Nagyfödémes, Vízkelet, Kürt, Szeli, Galánta, Kajal, Nagymácséd, Szered, Ábrahám, Diószeg. A luteránus és kálvinista helyeket is meglátogatja.18 A török kiűzése után a katolikus egyház a birtokait is igyekezett visszaszerezni és megerősíteni. A legnagyobb egyházi birtokok a 18-19. században Mátyusföldön Deáki, a bencések birtoka, Negyed, mely a nyitrai püspökség egyik legértékesebb birtoka, valamint Vága, Zsigárd és Farkasd mint esztergomi primáši birtok.19 A vizsgált területre is érvényes Dóka Klára megállapítása, mely szerint a la-1605-ben elűzik a városból.17 104. Prédikáló szerzetes 285
