Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Pokreis Hildegarda: Elemi oktatás a Mátyusföldön
a rabbi feladatkörét, egészen az 1891-ben bekövetkezett haláláig. 1896-ban a galántai izraelita hitközség két ortodox irányzatra oszlott (neológ irányzat nélkül). Az első, liberálisabb hitközség élén Zeidl Bernét rabbi állt, a másodikat pedig Duschinski Ármin rabbi irányította. Őt aztán Buxbaum Yakov rabbi váltotta fel, aki koncentrációs táborban lelte halálát.12 Az első olyan iskolák, amelyekben a Tóra mellett már világi ismereteket is tanítottak, főleg II. József reformtörekvéseinek köszönhetően jöttek létre. II. József, ellentétben elődeivel, különösen kedvezett a zsidóságnak. Politikája elősegítette a zsidó közösségek végleges letelepedését a magyar országrészekben. 1781-ben feloldotta a zsidók kereskedelmi tevékenységét korlátozó rendeletet, mely számukra eddig tiltotta a néhány áruféleséggel való kereskedést. Megengedte, hogy földeket béreljenek, kardot viseljenek, akárcsak a nemesek. Viszont a héber nyelven írt könyvek nyomtatását nem engedélyezte. A héber szöveg ellenőrzése szinte lehetetlen volt, mivel a cenzorok nem tudták elolvasni. A zsidó iskolaügy is a felemelkedés útjára lépett, kivonta magát a szűkre szabott vallási keretekből, a más, mint katolikus vallású népcsoportoknak ugyanis eddig csak elenyésző számú iskolájuk volt. A környezetükkel szemben zárt zsidó egyházi közösségekben néhány helyen külföldről érkezett vándortalmudisták is működtek. Műveltségük, képesítésük azonban gyakran csak a szép héber kézírásra korlátozódott. II. József ezért 1781-ben elrendelte, hogy a fő zsinagógák mellé a norma szerinti tanítási rendszer értelmében berendezett zsidó iskolák állítandók, de járhatnak a zsidó gyerekek a fennálló nyilvános iskolákba is. Az első ilyen korszerű zsidó iskolát Nagymartonban szervezték, 1782-től Beer Péter vezette, aki előzőleg Nádszegen házitanítóskodott. 1783-ban a magyar országrészekben is érvénybe lépett a Systematica gentis Judaicae regulatio - a zsidóság polgárosításáról és iskolaügyéről intézkedő rendelet. Az állam a zsidó egyházközségeket bizonyos állami segítség fejében kötelezte az új típusú népiskolák felállítására, ahol viszont megkövetelte a „jiddis-deutsch” helyett a német nyelv tanítását. A nagyobb zsidó településeken előírta a magasabb szintű népiskola (capitalis schola Judaica) szervezését. Hogy a zsidó gyermekek és főleg a szülők számára az iskolalátogatás csábító legyen, egy évre felszabadították őket az iskolai adó fizetése alól. A rendelkezés azonban nem hozta meg a várt eredményt. A zsidók vonakodtak az iskola tevékenységével összefüggő anyagi kiadások fedezésétől. Az iparostanoncok és a házasulni szándékozó zsidó fiatalok számára ezért egy másik rendelet megszabta a nyilvános iskolában szerzett bizonyítvány felmutatását. A rendelet lehetővé tette a zsidóságnak is, hogy gimnáziumi szinten iskolákat szervezzenek, és a zsidó fiatalságnak megengedte, hogy az állami jellegű közép- és főiskolákat látogassák. Nem sokkal a rendelet érvénybe lépése után, még 1783 nyarán az általunk vizsgált területtől kicsit távolabb, Pozsonyban13 megnyitották az első új típusú, német nyelvű zsidó „nemzeti" iskolát. 271
