Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Bukovszky László: A műveltség és közművelődés évszázadai a Mátyusföldön
A népművelési keretrendszer második törvény szerint garantált intézményei a nemzetiségi alapon létrehozott községi közkönyvtárak voltak. Bár a 19. század második felében már léteztek egyesületi könyvtárak a Mátyusföld egyes településein, a nyilvános közkönyvtárak létrehozására az 1919. évi 430. sz. törvény alapján került csak sor. A törvény 2. §-a azokban a nemzeti kisebbséggel bíró községekben, ahol a legutolsó népszámlálás szerint az adott kisebbség száma legalább 400 személyt, vagy az összlakosság 10%-át tette ki, vagy ha a községben nyilvános kisebbségi iskola működött, a kisebbség számára külön könyvtár vagy az általános könyvtáron belül létrehozott kisebbségi részleg létrehozását írta elő.62 A törvény végrehajtása Szlovákia területén több évvel elmaradt a történelmi országrészekkel szemben. A létrehozásukra tett első próbálkozásokra a Mátyusföldön a húszas évek első felében került sor (Vágsellye, Vágfarkasd). Az Oktatásügyi és Közművelődési Minisztérium pozsonyi főosztálya 1925. március 21-én kiadott 17 742. sz. rendeletével kötelezte a helyi közművelődési tanácsokon keresztül a politikai községeket a könyvtárak létrehozására.63 Az akkor szárnyát bontogató közművelődési bizottságoknak köszönhetően, Dél-Szlovákia magyarlakta vidékein a Mátyusföldön alakultak meg az első magyar községi közkönyvtárak. A politikai községek az összlakosság létszámától függően járultak hozzá a könyvtár személyi és dologi kiadásaihoz. Kezelését a könyvtáros (könyvtárőr) látta el, tevékenységét viszont az ún. könyvtárbizottság felügyelte. Legtöbb településen a könyvtár a helyi elemi iskolában, esetleg a községházán, de például Vágsellyén 1929-től a Katolikus Kör épületében kapott elhelyezést.64 A közkönyvtárak kezelői a helyi pedagógusok voltak. A szükséges szakmai hátteret a Járási Közművelődési Tanács könyvtárreferense biztosította. A régió járási könyvtárreferensei közül említést érdemel Uhlárik Ágoston kosúti és Szkladányi Károly kismácsédi iskolaigazgató. Szkladányi Károly, aki a Magyar Közművelődési Szövetség országos könyvtárügyi előadója volt, több írást is közölt a könyvtárak szakmai irányításáról a Magyar Tanító, a Hanza Szövetkezeti Újság és a Közművelődés és Könyvtárélet c. lap hasábjain.65 A kiépített községi könyvtárrendszer a bécsi döntést követő visszacsatolás után megszűnésre volt ítélve. Az állam részéről biztosított garancia megszűnt, így az önkormányzatok tanácstalanul álltak a kialakult helyzet előtt.66 A megmaradt könyvtárak könyvállományában jelentős csökkenés állt be. A magyar nemzeti eszmékkel ellentétes köteteket (csehszlovák szellemiségű irodalom, baloldali és zsidó szerzők művei) felsőbb utasításra kiselejtezték, a másik oldalon viszont az anyagi eszközök hiányában újabb könyvekkel nem pótolták. Talán egyetlen példa a régióban Vágsellye, ahol az önkormányzat tagjai nemzeti érzésektől vezérelve a könyvtár költségvetését 1942-ben a duplájára emelték.67 A közkönyvtárak kiépítése kevés kivétellel a helyi pedagógusok érdeme volt. A SZÁMTE-ba tömörült tanítóság a Hanza Szövetkezeti Áruközpont anyagi és erkölcsi támogatásával galántai székhellyel 1933. április 6-án létrehozta a Magyar Tanítók Szövetkezeti Könyvesboltját Berényi Gyula ügyvezető igazgatóval az élen. 251
