Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Bukovszky László: A Mátyusföld közigazgatásának alakulása
Bukovszky László A Mátyusföld közigazgatásának alakulása A közigazgatás-történet a történettudomány több ágára kiterjedő szakterület. Az alkotmánytörténetre, a hivataltörténetre, de ugyanakkor az archontológiára támaszkodik, és az általuk tárgyalt jogintézmények fejlődését és a gazdasági, társadalmi változásokkal való összefüggését tárja fel.1 Ezen keresztül próbáljuk bemutatni a Mátyusföld mint tájegység önkormányzati igazgatásának formáit a középkortól a második világháború befejezéséig, 1945-ig, annak ellenére hogy a történelmi megyerendszeren belül sosem képezett önálló közigazgatási egységet. Az általunk értelmezett Mátyusföld a honfoglalástól 1918-19-ig a Magyar Királyság, ezt követően húsz évig a Csehszlovák Köztársaság, majd az első bécsi döntést követően 1938-tól 1945-ig újra a Magyar Királyság államszervezetének kormányzata alatt állt. Mindhárom említett korszak helyi szintű igazgatására kisebb-nagyobb eltérésekkel jellemző volt a háromlépcsős - vármegye, járás, mezőváros-falu (község) - igazgatási forma. A vármegye A történeti Magyarország alapvető közigazgatási és önkormányzati szervei a vármegyék voltak. A vármegyék intézményrendszere az évszázadok során több változáson ment keresztül. A magyar történettudomány három típusát különbözteti meg: a királyi (10-13. század), a nemesi (13. század-1848) és a polgári vármegyét (1870-1944).2 A tárgyalt régió a meghatározott időszakon belül két történelmi vármegye: Pozsony és Nyitra vármegye keleti és délnyugati részét alkotta egészen 1923-ig. A közöttük meghúzódó közigazgatási határt a Vág folyó természetes ága, és Vághosszúfalutól északnyugatra, a déli irányba húzódó Holt- Vág medre alkotta Negyedig.3 A polgári megyerendszer csehszlovák időszaka alatt szakítottak a magyar megyerendszer több évszázados hagyományaival, és a 126/1920. sz. törvény alapján 1923. január 1-jei hatállyal Nyitra megye Vágsellyei járását Pozsony nagymegyéhez (zsupa) csatolták. A Bach-korszak közigazgatási rendszerét leszámítva, először fordult elő a történelem során, hogy a régió részben közös megyei igazgatás alatt állt. Hasonló helyzet állt elő a bécsi döntést követően is 1938 késő őszétől 1945 tavaszáig. A visszacsatolt mátyusföldi régió a 9330/1938 ME rendelet alapján a Nyitra és Pozsony vármegyék csonka részéből kialakított Nyitra-Pozsony közigazgatásilag e.e. vármegye része lett/A vármegye székhelye Érsekújvár volt. A Szent István-féle megyerendszer kiépítésének eredetét és küldetését a szakirodalom többféleképpen magyarázza. A frank, a szláv vagy a honfoglaló 23
