Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Gaucsik István: Regionális jellegű kereskedelmi bankok a Mátyusföldön (1867 - 1950)
A gazdasági fellendülés (1924-1929) időszakának kezdetén mutatkozó bankválság negatív hatásait az ún. pénzügyi törvényekkel próbálták kivédeni. A szigorú, a bankok szanálásának jogi kereteit kialakító rendelkezésekkel a pénzintézeti szektor konszolidációját kívánták elérni. Az állami revíziós központok a bankok gazdálkodását, szervezeti egységeik hatáskörét és feladatait, üzleti megalapozottságukat ellenőrizték.27 A korszakban a magyarlakta déli területeken a cseh és szlovák bankok expanzióját lehet megfigyelni, ezt főleg a Legiobanka előretörése jelezte.28 A felerősödő fúziós tendenciák itt is megjelentek. A Galántai Népbank részéről felajánlott egyesülést azonban a Hitelbank elutasította.29 A Hitelbank fejlődését az 1920-as évek második felében a mobilitás és az alkalmazkodás jelzőivel jellemezhetjük. 1924-ben alaptőkéjét 1,2 millió koronára emelte, a teljes befizetésre 1926-ban került sor. A földreform során történő ingatlaneladásokat és a parcellázást a bank finanszírozta. Az óvatos hitelezés és a következetes tartalékbővítés szintén 1926-tól kezdődött. A váltótárca 1927-ben 12" millióra, a betétek 1928-ban 16 millióra emelkedtek és folyamatos pénzkereslet volt tapasztalható.30 A nagy gazdasági válság időszakát hitelválság és fokozott kormányzati ellenőrzés kísérte.31 A régióban ekkor mutatkozott meg a legmarkánsabban a helyi bankpiac és mezőgazdasági „hinterlandja” közti szoros összefonódás. A rossz termés, az alacsony termény- és állatárak a bankok legfontosabb hitelfelvevő csoportját, a földműves- és gazdaréteget sújtották. A visszafizetések elmaradása, az adósok számának növekedése szigorú, ahogyan a Galántai Hitelbank vezetősége fogalmazott, „indokolt és óvatos” kölcsönpolitikát eredményezett. A bankok fokozott tartalékbővítésre, alacsonyabb osztalékfizetésre rendezkedtek be, legfőbb céljuk likviditásuk megőrzése volt. Érdemes megvizsgálni a Galántai Hitelbank helyzetét. Az igazgatóság 1929- ben még nem tapasztalta a válságjeleit. Bár gyenge termés volt, a piacon fokozódó pénzkereslet és élénk ingatlanforgalom zajlott. A gabonaárak 1930-1931- től kezdtek zuhanni, és elmélyült a mezőgazdasági válság. A földműves-tartozásokkal szemben kénytelenek voltak „megértést” tanúsítani. Az 1932. évi jobb termés még nem jelentette kintlevőségeik sikeres behajtását, mert a gazdáknak korábbi adóikat kellett törleszteniük. 1933 a kapásnövények rossz terméshozama miatt „a közepesség átlagára süllyedt” év volt. Jelentékenyebb mobilitást és likviditást 1934-ben könyvelhettek el, amikor a viszonylag jó termés kedvező gabonaárakat eredményezett. 1935-től már fokozatosan konszolidálódtak a helyi viszonyok, a javuló gazdasági helyzet jelentékenyebb törlesztéseket és visszafizetéseket tett lehetővé. A hitelviszonyokat azonban a mezőgazdasági kényszeregyezségek bonyolultsága és hosszadalmas intézése negatívan befolyásolta. Az 1930-ban felmerült alaptőke-emelést (1,8 millióra) már nem tudták megvalósítani. 1932-ben pedig súlyos problémával kellett megküzdeniük, a pénzintézet függetlenségét kellett megőrizniük. Néhány tőkeerős pozsonyi bank a Hitelbank részvénytöbbségét akarta megszerezni. Egyedüli megoldásként a szindikátusalapítás és a saját részvények magas áron való felvásárlása mutatkozott.32 228
