Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Gaucsik István: Regionális jellegű kereskedelmi bankok a Mátyusföldön (1867 - 1950)
A bank 1929-től rátért a biztonságosabb ingatlanüzletre. Míg 1929-ben a „más ingatlan” 18 ezer koronát tett ki, ez 1937-re több mint 332 ezerre (187%kal) növekedett. Az 1929-1934 közötti adatok az elhúzódó válságot mutatják. Szigorú, konzervatív üzletpolitikát folytatott, „latens tartalékok" képzését kezdte el. A betét- és a váltóüzlet visszaesett, az osztalékokat csökkentették. Nagy volt az adósok és a követelések aránya. 1937-ig érezhetőek voltak a válság hatásai. Az 1928/1929-es konjunktúra szintjét már nem sikerült túlszárnyalni.33 Az Első Vágsellyei Takarékbankot is érzékenyen érintette a válságidőszak. Az igazgatóság az 1933-as üzleti évet a következőképpen jellemezte: „... a gazdasági élet helyzete katasztrofális és tarthatatlan, s mindebben a legrosszabb az, hogy egyelőre a javulás reményére sincs kilátás". A betétek, a váltók és a jelzálogok csökkentek, az adósok száma növekedett. A válság utáni talpra állást pedig 1936- ban és 1937-ben a gazdaadósságok kényszeregyezségi rendezése hátráltatta.34 5. „Visszatérés” a magyarországi bankrendszerbe35 Az első bécsi döntés gazdasági következményei a magyar bankrendszerbe betagolódó pénzintézetek számára új helyzetet teremtettek. Immár nem a pozsonyi bankpiachoz, hanem a budapestihez kapcsolódtak. Át kellett értékelniük eddigi üzletstratégiájukat, hiszen az új magyar-szlovák határ a korábbi, két évtized alatt állandósult gazdasági és pénzügyi kapcsolatokat változtatta meg. Ismét határ menti perifériák jöttek létre és hosszabb idő kellett a gazdasági regenerálódásra. A valutáris kérdések megoldása mellett (áttérés a pengőre36, a devizákkal való kereskedés kérdései) új utakat kellet találniuk a nagyobb tőkeközpontok, egyrészt a Magyar Nemzeti Bank, másrészt a budapesti főintézetek felé. A pénzintézetek régi cégnevüket vették fel, ezzel is hangsúlyozva 1918 előtti hagyományukat és a folytonosságot. Új alapszabályokat fogadtak el, amelyeket a magyar kereskedelmi jog rendelkezései szerint fogalmaztak meg. Új részvényjegyzést bonyolítottak le, és növelték alaptőkéjüket. A tartaléktőkéket 1938 végén és 1939 folyamán nem bővítették, mert azok az alaptőkéket többszörösen meghaladták. A régi betétfelvevő piacok megváltoztak, beszűkültek. Az Első Vágsellyei Takarékpénztár például 1938 végén 18%-os forgalomcsökkenést állapított meg.37 A magyar területre került szlovák fiókokat a Magyar Nemzeti Bank intencióinak megfelelően a galántai intézet 1942-ben vette át.38 Egyetlen fúzióról találtunk adatokat: az Első Vágsellyei Takarékpénztár 1943-ban a Vágsellyei Hitelintézettel egyesült.39 A háborús évekre az „irányított gazdálkodás” nyomta rá bélyegét, amely a pénzintézeti mérlegek alakulására is hatott. 1943-ban a vágsellyei bank a következő helyzetelemzést adta: „A visszacsatolás okozta pénzügyi és közgazdasági kérdések legnagyobbrészt nyugvópontra kerültek és elintéződtek, de azért ennek látható eredményét, a várt magasabb nyereség elérését a háború kísérő jelenségei, a kiadási tételek és a kihelyezési állomány csökkenése a múlt évi szintre szorították vissza".'10 A bankok üzletforgalmát továbbra is a mezőgazdasági termelés kedvező vagy kedvezőtlen eredményei befolyásolták, amelyek a pénzkeresletet fokozták vagy csökkentették. 229
