Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Pokreis Hildegarda: A gyáripari termelés kialakulása a Mátyusföldön
A Felvidék területén 1912-ben 382 szeszgyárban folyt a termelés, ebből 3 volt az ipari, a többi pedig mezőgazdasági szeszgyár. Az évi kontingens a 300 ezer hl határ felett mozgott, de nemegyszer elérte a 400 ezer hl-t, mely a történelmi Magyarország szeszgyártásának csaknem egyharmadát jelentette. Az élelmiszeripar másik ágazata, ahol a kiegyezés utáni korszakot követően tanúi lehettünk az intenzív nagyipari termelésnek és a velejáró tőkefelhalmozódásnak, a cukoripar volt. A cukoripari termelés szorosan összefüggött a külföldön is érvényben levő cukoradótörvényekkel. Az 1868. évi cukoradóreform a termelt cukorra kimért termékadó helyett ismét a répaadót léptette érvénybe, azaz a cukor helyett a répát adóztatták meg. A törvények a tényleges és a feltételezett répamennyiséget feltételezett hozadékkal terhelték, amely szerint állapították meg a visszatérített adó mértékét. A visszatérített adó összege viszont jóval magasabb volt a tényleg megfizetett adóénál, tehát a gyártó aránylag nagy nyereségre tett szert. Magyarország gyárai azonban tekintettel a hazai cukorrépa kisebb cukortartalmára, a gyárak alacsony színvonalú műszaki berendezésére, a cseh, a morva és a sziléziai gyárakkal szemben nem állhatták a versenyt. Az 1870-es években a cukorpiacon túltermelés mutatkozott, amelyet az 1873-ban beállott kereskedelmi válság követett. A budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 1874. januári jelentése szerint az 1873-ban fennállott 26 cukorgyár közül 13 részben abbahagyta az üzemeltetést, részben közel került a csődhöz.4 A cukorgyárak száma Magyarországon egyre apadt, pl. az 1874/75-ös idényben 17, az 1880/81-es idényben 15,5 az 1887/88-as idényben már csak 11 gyárban folyt a termelés. A feldolgozott répa mennyisége egyre növekedett. A legnagyobb cukorgyárak, a diószegi és a nagysurányi külön-külön az évi összes répamennyiség 1/6-át dolgozták fel. 1885-ben a cukor ára a világpiacon annyira leesett, hogy a korabeli mezőgazdasági szaklapok az évi cukorrépatermést a gazdáknak takarmányozásra ajánlották.6 A répacukorgyártás a 19. század vége felé azonban mégiscsak jobb napokra virradt. Az 1888-ban kiadott XXIII. te. új cukoradót vezetett be. Az új adótörvény a kész gyártmányt - a cukrot - terhelte meg adóval, így elesett a hazai gyártók hátránya, amely a cukorrépa kisebb cukortartalmából származott. A raktáron tárolt cukrot sem voltak kénytelenek akár előnytelen áron is a gyártók minél gyorsabban eladni. A törvény serkentette a gyártók szövetkezését is. Kettő kartell is alakult, az egyik a finomítotteukor-gyártók (1891), a másik a nyerscukorgyártók (1894) érdekeit védte. A kartellek célja a konkurenciaharc elkerülése és a hazai piac egymás közti felosztása volt. A Mátyusföld területén már a kiegyezést megelőző korszakban is működtek cukorgyárak. Igaz, hogy még csak kísérleti szinten, de Nagyfödémesen működött az ország első cukorgyára, melyet Lacsny Miklós 1830-ban alapított. A kezdeti fellendülés azonban nem tartott sokáig, a gyár 1842-ben meg is szűnt. A termelést a belga Dubois és a francia Imhoff vezette. A gyárépület romjai a mai napig megtalálhatók a községben. Ezt követően 1845-ben Szeredben is alakult egy cukorgyár. A 19. század végéig a Felvidék nyugati részén már 6 cukorgyár (Magyarfalu, Nagyszombat, Diószeg, Nagysurány, Oroszka és Tavarnok) működött, míg országosan ugyanakkor összesen 20 cukorgyárat tartottak nyilván. 202
