Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)

Pokreis Hildegarda: A gyáripari termelés kialakulása a Mátyusföldön

Számuk 1913-ra 30-ra nőtt. Mátyusföld területén 1945-ig kettő számottevő cukorgyár működött, az egyik Magyardió szegen, a másik Szeredben. A cukorgyárak a legnagyobb üzemek közé tartoztak. Ebben az iparágban nem létezett és nem is létezhetett kisüzem, tekintettel a gyártási eljárások, a technikai berendezés, felszerelés igényességére. A nyereség aránya, a termelékenység szintje ugyanis elsősorban a termék eladhatóságától, az éves beruházásoktól és az azt követő karbantartástól függött. A különféle adalékanyagok, a szén, a mészkő, a bőséges víz- és energiaellátás szempontja sem volt elhanyagolható, ezért a kisüzemi gyártás eleve kizárt dolog volt. A termelés a malomiparhoz hasonlóan a cukoriparban is a külföldi piactól függött. A gyárosok az exportált cukor mennyisége után ún. „titkos” állami jutalékban részesültek, fgy nem csoda, ha a magyarországi éves termelés több mint 1/3-a külföldre irányult. A cukoripar ígéretes fejlődését megszakította az 1902-ben elfogadott brüsszeli konvenció, mely leállította az állami segélyek folyósítását. A cukorgyártásban így pangás állt be, egészen 1910-ig, amikor újra fellendült a cukor iránti kereslet. Ez az iparágazat mindig is az osztrák és a magyar vállalkozók és beruházók érdekkörébe tartozott. A gyártási technológia, a cukorrépa termesztése lehetővé tette a napszámosok és az idénymunkások alkalmazását. A munkaerő nagyon olcsó volt, gyakran alkalmaztak nőket és gyerekeket is, pl. a répabogár szedésénél,7 az egyelésnél, kapálásnál. így a gyárosok rövid időn belül viszonylag magas bevételekhez, állami prémiumhoz jutottak, ami természetesen nem kerülte el a bankok figyelmét sem. A 19. század végéig hamarosan csaknem mindegyik cukorgyárba betársultak a magyar és az osztrák pénzintézetek.

Mátyusföld területén azonban nemcsak az élelmiszeripar volt aránylag fejlett, hanem más iparágazatok is. Ezen a téren megemlíthetjük az olyan egyedülálló vállalkozásokat, mint pl. a vágsellyei Gansl Simon toliipari üzemét, ahol piperecikkeket gyártottak külföldre, a galántai Neufeld- és a vágsellyei Kollmannféle nyomdát stb. Szered, mint piaci központ különösen kedvezett az iparvállalatoknak. Szeredben találhatjuk Grünfeld Adolf téglagyárát, Friedmann és Würsching mezőgazdasági gépgyárát, Perl és Társa Gépgyárát, a Steiner cég csontszéngyárát, Klug Bernât mosószódagyárát. Azonban az olyan kis községekben, mint pl. Zsigárd, is akadtak sikeres vállalkozók - Ürge és Társai Téglagyár.

69. Perl és Tsa. Gépgyár Szereden

203